Ma száz éve lépett hivatalba gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki kultuszminiszterként is kimagasló és a mai napig példaértékű életművet hagyott az utókorra. A centenárium alkalmából Klebelsberg 100 címmel emlékülést tartottak a Klebelsberg Emlékházban.

Az eseményt Csák János kulturális és innovációs miniszter nyitotta meg, aki így fogalmazott beszédében: “A magyar jövő a kultúra innovációjának és az innovációs kultúrának az elterjedésén múlik, ezért jött létre a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM)”. Az egykori kultúrpolitikus II. kerületi kastélyában rendezett emlékülésen a manapság gyakran emlegetett úgynevezett woke-ideológiát és a cancel culture-t bírálva arról beszélt, hogy a magyar kultúrpolitika legfőbb kérdése az, „miként tudunk a normalitás szigeteként megmaradni”. Szerinte ezen belül a magyar állam feladata, hogy segítse a magyar észjárást tükröző világszínvonalú alkotások létrejöttét. Kiemelte, úgy kell fejleszteni a köznevelési, tehetséggondozási és a pedagógusképzési intézményrendszert, hogy az növelje a kiművelt emberfők számát.Mint mondta, kitartóan fognak dolgozni azért, hogy a nemzeti érdek optimuma érvényesüljön. Azt is megjegyezte, nyugati mintára nálunk is létezik a kultúraipar, amely a sikert a megszerzett pénzben, erőforrásokban méri, nem pedig a nemzeti kulturális hozzáadott érték növelésében. Ehhez hozzáfűzte: a KIM feladata nem a pénzosztás, hanem az, hogy az öntudatos, cselekvőképes, kiművelt és magabíró emberek számát növelje.

Csák János megnyitójában visszautalt korábban hangsúlyozott gondolatára, miszerint a magyar kultúra két fundamentumon, az imago dei fogalmán, azaz az ember Isten képmására való teremtettségén és a magyar sors tanulságain nyugszik. Az imago dei az az abszolút, maradandó és állandó tényező, amelyet meg kell őrizni a történelem viharaiban, amikor változó divatok és téveszmék tombolnak – tette hozzá, kiemelve: ha az imago dei-t feladjuk, minden emberit feladunk. A másik fundamentumra térve arról szólt: a magyarok szabadságvágyók, de emellett túlélők és földhözragadtan realisták is vagyunk. A magyarok ezer éve élnek geopolitikai ütközőzónában, ahol konstituált életvilágot alkottak, amit nemzedékről nemzedékre képesek voltak átadni, több mint ezer éven keresztül. Hozzátette: koronként változik az a támasz, amely leginkább elősegíti a kultúra fenntartását. Erre példaként említette vallást, a politikai gondolkodást, a művészi reflexiót, és mint mondta, „lesz olyan korszak, amikor ez a támasz a tudomány lesz”. „Ha jól kezeljük a tudományt, az segíteni fogja a magyar megmaradás, kultúra és szabadság ügyét”, majd így zárta beszédét: Éljen a magyar kultúra, éljen a haza!

Varga Mihály pénzügyminiszter, a Polgári Művelődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjében elmondta: “minden társadalomnak szüksége van arra, hogy újrateremtse azt a kulturális közeget, amit az elődeitől örökölt. Klebelsberg Kunó „élete a nemzet részévé vált, erénye a nemzet erényévé, története pedig a nemzet történetévé”. Mint megjegyezte, az egykori kultuszminiszter azért dolgozott, hogy a tudás, műveltség révén emelje fel Magyarországot, mivel „hite szerint csak így lehetünk módosabbak, függetlenebbek és mindenek felett öntudatosabban gondolkodó magyarok”.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár többek közt arról beszélt, hogy az elmúlt száz év magyar történelmének hányattatásai „kapaszkodókat kerestetnek velünk”. Úgy fogalmazott: ilyen kapaszkodó gróf Klebelsberg Kuno és az ő mintegy tízéves kultuszminiszteri tevékenysége. „Az új minisztérium a klebelsbergi hagyományokba gyökerezve próbál meg üzenetet hordozni a mai modern, posztmodern korszak számára” – hívta fel a figyelmet zárásként.

A beszéd után az emlékülésen előadást tartott Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár igazgatója, valamint L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.