A Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ szakalkalmazotti tanulmánygyűjteménye

A Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ Múzeumi Hombár című szakalkalmazotti tanulmánygyűjtemény megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumok Kollégiuma támogatja.

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum – ez év januárja óta a város egységes és integrált kulturális intézményének székhelye – a Dél-Alföld egyik meghatározó területi múzeuma. A négy gyűjtőkörrel (régészet, néprajz, hely- és azon belül fotótörténet, valamint képzőművészet) és számos kiállítóhellyel büszkélkedhető közgyűjteményben zajló tudományos tevékenység fokmérője az a könyvkiadási repertoár, amelynek részeként ezen egyedi tanulmánygyűjteményt is megjelenteti az intézmény. A tervezett kiadvány a múzeumban zajló kutató, gyűjtő, megőrző és feldolgozó munkát illusztrálja szakágankénti bontásban. Célja, hogy a Tornyai János Múzeum gyűjteményeiben Hódmezővásárhely múltjáról fellelhető kultúrkincs egyes elemei, aspektusai tudományos publikációkban is napvilágot lássanak, továbbá azok mélyebb feltáró kutatások során is felhasználhatóak legyenek.

A tanulmánygyűjteményben a cikkek a könnyebb áttekinthetőség kedvéért szakáganként követik egymást. Csányi Viktor a múzeum régésze írásában egy új múzeumi szerzeményezés, egy Árpád-kori ereklyetartó mellkereszt nyomán mutatja be a Tornyai János Múzeum Régészeti Gyűjteményébe került középkori korpuszokat és kereszteket, illetve azok töredékeit. A kereszt mint jelkép hosszú utat járt be az elmúlt évszázadok alatt, és sokszor bővített jelentéstartalommal ruházták fel az idők során, éppen ezért fontos a középkort illetően is minden előkerülő példány alapos tanulmányozása. A körmeneti és az úgynevezett mellkeresztek kiemelt szerepet töltöttek be a keresztény hit követői számára. A kárpátmedencei magyarsághoz köthető legkorábbi mellkereszteket többnyire honfoglalás és a kora Árpád-kori sírokból ismerjük, viseleti funkciójuk volt, míg a liturgiához köthető kereszteket elsősorban a templomok környezetében találjuk meg. A körmeneti keresztek jellemzően az Árpád-kor második felétől terjednek el; talpon állva oltárkeresztekként funkcionáltak, míg pálcára rögzítve körmeneti keresztek voltak.

A vásárhelyi közgyűjtemény utóbbi fél évtizedének legnagyobb volumenű (saját) régészeti feladatellátása a tram-train nyomvonalán zajlott (ezen kiállítás megvalósítását szintén a Nemzeti Kulturális Alap támogatta). Szabó-Hubay Attila Győző ezen munkafolyamatok során előkerült leletek kontextusba helyezését bővíti ki azáltal, hogy a város jellegzetes, a vásárhelyi lokálpatriotizmus kiemelt építménye műemléke, az Árvízvédelmi fal, ahogy a helyiek nevezik „Kőfal” építéstörténetét, illetve annak előzményeit vizsgálja.

Terendi Viktória néprajzkutató az utóbbi évek egyik legjelentősebb és
legizgalmasabb kiállításának, a Vásárhelyi Bestiárium című tárlat (a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumok Kollégiumának támogatásával) anyagához nyújt kiegészítést. Ezen tanulmány az ismeretterjesztő kiállítási katalógussal ellentétben mélyebb összefüggésekben tárgyalja a 18–19. századi népi tárgykultúra állatábrázolásait, azon belül is a kutyára helyezve a fókuszt. A közismert mondás szerint a kutya az ember legjobb barátja, s valóban, az ember ezzel az állatfajjal alakította ki a legszorosabb és a legrégebbi időkig visszanyúló kapcsolatot. E kapcsolat azonban mind funkcionális, mind szimbolikus, mind kulturális szempontból igen összetetté vált, és sokat változott az eltelt évezredek során. A tanulmány célja, hogy feltárja milyen szerepeket töltött be a kutya a Hódmezővásárhelyen élt emberek életmódjában, tárgyi és szellemi kultúrájában, s mindez miként változott a 19. századtól napjainkig. Ehhez forrást
az elmúlt idők tekintetében elsősorban a Tornyai János Múzeum Néprajzi Gyűjteményének tárgyi anyaga, és a korábban lefolytatott néprajzi gyűjtések adatai nyújtanak. Az időbeli változás nyomon követése, valamint a jelenkori jellemzők megismerése érdekében mindezt kiegészíti egy alapkutatás, amely több társadalomkutatási módszert alkalmaz. Mindezek tükrében megismerhetővé válik, milyen tárgyak kötődtek a kutyák tartásához, s ezek a tárgyak sokat elárulnak arról is, milyen szerepköröket töltöttek be az ebek egykor, s mi ma a feladatuk. Emellett bemutatásra kerülnek a kutyát ábrázoló népi és polgári eredetű műtárgyak, kiegészülve mai párhuzamaikkal, így a kutyák ábrázolásmódján keresztül megnyílik az út szimbolikus jelentéseikhez is.

Egy különleges albummal gyarapodott 2021. évben a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye: a 1950-es évek szovjetizálásának jellegzetes példája volt a gyapottermesztés meghonosítása (nem csupán annak kísérlete!) az éghajlatilag teljesen tájidegen magyarországi környezetben. Ezt a több mint fél évtizedes – eleve kudarcra ítélt – kísérletet örökítette meg Tokácsli Lajosné Friedrich Ida több mint félszáz felvételen. A tanulmány e helytörténetileg is különleges intézményt és annak mindennapi „munkáját” mutatja be.

Németh László a 20. századi magyar irodalom kiemelt alakja ezer szállal kötődik Hódmezővásárhely városához. Dr. Miklós Péter eszmetörténész, a múzeum szakmai tanácsadója írásában Németh László alkotói világába, valamint az író és „szeretett városa” kapcsolatába enged bepillantást.

A Tornyai-múzeum kevéssé ismert szakkönyvtárának egy izgalmas egységét mutatja be Radnai Kitti könyvtáros. A két világháború közötti vásárhelyi közélet megkerülhetetlen alakja volt Wiener Tibor görögkeleti lelkipásztor és felesége, akik műgyűjtő és értékőrző munkásságát az utóbbi évtizedben kezdik felfedezni. Bár Wiener-festménygyűjteménye immár állandó kiállításon szerepel az Alföldi Galériában, addig könyveinek feldolgozása újszerű megközelítésbe helyezi a hagyatéki anyagot.

Az Elek András által közreadott zárótanulmány érdekessége, hogy nem
művészettörténeti szempontok alapján, hanem statisztikai adatok felől közelíti meg a hazai kortárs képzőművészeti szcéna legnagyobb múltú kiállítását, a Vásárhelyi Őszi Tárlatot az 1954 és a 2020 közötti időszakot vizsgálva.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelenő kiadvány 300 példányban készül, amelyek egynegyedét szakmai társintézmények és Hódmezővásárhely városának könyvtáraiba juttatja el a Tornyai János Múzeum.