Az élet dallama című borsfai kiállításon mutatta be a vidéken született és ott is élő Olasz Ágnes fotográfus a környezetében élők mindennapjait. A hazánkban élő cigány közösségek kultúráját, szokásait feldolgozó művek létrehozását támogató NKA-pályázatnak köszönhetően a művész legfőbb témája ismét az Ember. A munka másik része, a Mesélő című kiállítás legközelebb Esztergomban, a Kapcsolatok Házában lesz látható. 

Miért a falusi környezetéből választotta fotóalanyait, milyen hozzáadott értékkel bírnak így az elkészült alkotások az Ön és környezete számára?

Vidéken felnőni olyan, mint egy nagy család tagjának lenni, ahol zajlik az élet. Gyerekkorom óta megfigyelőként szemléltem magam körül az eseményeket, érdekelt a testbeszéd, a kimondott szavak és az elfojtott gondolatok ereje. 

Miként fogalmazódott meg a Mesélő és Az élet dallama című fotósorozat ötlete?

Ha figyelsz, látsz, érzékeny vagy a környezetedre, előbb vagy utóbb beszélni szeretnél a tapasztalásaidról. Vagy azért, mert tanulságos lehet mások számára, vagy csak azért, mert szép történeteket gyűjtesz össze mindeközben. Innen jött a gondolat a Mesélő és Az élet dallama című fotósorozat elkészítéséhez.

Miért tartja fontosnak a falusi életvitel megörökítését?

Szeretem és tisztelem a környezetem, benne az embereket, főleg róluk szólnak a fotóim. Fontosnak tartom megmutatni mindazt, ami az embereket közelebb hozhatja egymáshoz, éppen ezért legfőbb témám továbbra is az Ember lesz.

Különösen nagy érdeklődést mutattak az eddigi munkák kiállítása során a gyerekek. Mit gondol, miért?

Számomra az emberekkel való kommunikáció a legfontosabb, éppen ezért Az élet dallama című kiállításom során, amelyet a Borsfai Fekete István Általános Iskolában lehetett megtekinteni, a gyerekekkel különóra keretében beszélgettünk a képekről. Tetszett nekik, hogy róluk és a saját környezetükről is szólnak ezek a művek. A későbbiekben az igazgatónőtől értesültem arról, a szünetekben a gyerekek a képek előtt csoportosultak, és beszélgettek róluk.

Miért tartja hasznosnak, esetleg hiánypótlónak az NKA támogatását?

Nagy lehetőség, hogy támogatást kaptam az NKA-tól, enélkül nem tudtam volna elkészíteni a kiállítási anyagot. A képek nyomtatására, keretezésére és az útiköltségek finanszírozására fordítom a támogatási összeget. 

Mit gondol, mennyire nehéz ezen a művészeti területen roma művészként érvényesülni?

Én nem vagyok roma, de azt gondolom, a mű létrejötte nem a származásunk szerint nyer elbírálást. Az alkotás által ismerjük meg az embert.

Lesz-e folytatása a projektnek?

Természetesen, gondolkodom újabb kiállítási anyagon.

Fotók: Olasz Ágnes