Hátrányos helyzetű, többségében roma származású gyermekek számára készítette el a romák védőszentjét ábrázoló Kali Sára-babáit Verdó Ildikó, akinek a Nemzeti Kulturális Alap egymillió forintos támogatásának köszönhetően nyílt erre lehetősége.

Pályázatának célja, hogy Szent Sárát, a romák védőszentjét gyermekjátékként örökítse meg. Miért jó példakép a szent a gyermekek számára?

Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a hit egész életen át erőt és magabiztosságot ad az embernek, a hitbéli nevelést pedig egész kicsi gyermekkorban, játékos formában kell elkezdeni. Azoknak a gyermekeknek pedig különösen nagy szükségük van erre, akik születéskor nehezebb útravalót kaptak az élettől származásuk vagy egyéb hátrányos helyzetük miatt. Pályázatom megvalósításával elsősorban roma származású, hátrányos helyzetű gyerekeknek szerettem volna örömet szerezni. Kali Sára, avagy Szent Sára a romák védőszentje. A cigányok közt annak ellenére alakult ki kultusza, hogy hivatalosan sosem avatták szentté, sem boldoggá a legendás cigánylányt, akit hol karavánja segítőjeként, hol a feltámadás egyik szemtanújaként emlegetnek. Úgy gondoltam, ha életre hívom ezt a legendás alakot baba formában, és bemutatom a gyerekeknek a történetét, az ajándékozás öröme mellett kapaszkodót is adok nekik a hétköznapi nehézségek feldolgozásához és felkelthetem bennük az érdeklődést a roma hitbéli hagyományok iránt. Kislányom nevelésénél is mindig törekedtem arra, hogy fontos legyen számára a vallás, mellette pedig megismertessem vele az Angyalok világát és ne féljen használni az ima segítő erejét. Fontos mondat az életemben a Bibliából, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 6. verséből való idézet: “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell abban, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” Ennek szemlélete mentén szerettem volna alkotásaimon keresztül átadni a gyerekeknek pályázatom üzenetét, miszerint “Rád is vigyáznak!”

Milyen technikával készülnek el a babák?

Ahogy mondani szoktam, szívvel-lélekkel! Ez a legfontosabb, enélkül mindegyik csak egy lenne a sok kacat között. Technikailag az alkotások aprólékos kézimunkával, lépésről-lépésre készülnek. A munkafolyamat során első lépésként kiszabom a “testrészeket”, majd egyenként kifordítva vatelin tömőanyaggal formázom. A baba feje hungarocell gömb. A baba törzsére felkerülnek a lábak, az öltözet, majd a karok és az angyalszárny, az utolsó lépés pedig a baba hajának és arcának kialakítása. A fonalból készült haj ragasztással kerül a baba fejére, a testrészek összeillesztése kézivarrással történik. A baba nem lenyelhető, egészségre nem veszélyes, allergizáló anyagot nem tartalmaz, így teljes biztonsággal adható a gyermekek kezébe.

Miért gondolja egyedinek, esetleg hiánypótlónak a munkafolyamatot?

Ha az ember egy tárgy, jelen esetben a baba elkészítéséhez a két kezét hívja segítségül, és a folyamat elég időigényes, akkor mialatt az alkotás elkészül, van szó szerint lehetőség van beleadni szívet-lelket. Hiszem, hogy a pozitív energia áramlik, s mivel én a legnagyobb szeretettel készítem alkotásaimat, ez a szeretet eljut a baba, vagy az angyalka jövőbeni tulajdonosához is. Nagyon fontos, hogy a hátrányos helyzetben élők csokoládét, tartós élelmiszereket, használati tárgyakat, vagy egyéb, számukra nehezen elérhető adományokat kapjanak. Mindezek mellett fontosnak tartottam azonban – és a pályázati támogatás óriási segítség volt annak megvalósításához -, hogy személyre szabott, egyedi alkotással is megörvendeztethessem igazán rászoruló gyerekeket.

Hány évesek számára készültek a babák?

Az alkotásaim nincsenek sem korhoz, sem nemhez kötve. Eddigi tapasztalatomat csak megerősítette az év végi ajándékozás során látott felhőtlen öröm, ami egyaránt sugárzott fiúk és lányok, kicsik és nagyok arcán.

Hogyan illeszkedik ez a munkafolyamat művészeti tevékenységébe?

Kommunikációs szakemberként, szociális területen szerzett munkatapasztalattal és mobilitási mentorként nem idegen számomra a segítő munka és az, hogy megtaláljam a közös hangot a hátrányos helyzetben élőkkel. Mindannyiunkhoz a szívünkön keresztül vezet az út, s hiszem, hogy alkotásaim igazán szívmelengetőek lehetnek.

Részbeszámolója szerint karácsonykor, Debrecenben az elkészült mintegy 150 babát át is adták hátrányos helyzetű gyermekek számára. Kik kapták a babákat?

Terveim nem korlátozódtak kizárólag Debrecenre, hanem Hajdú-Bihar vármegye területére. Ennek megfelelően az ajándékozásra két helyszínen, a Nyíradonyi Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ Gyermekjóléti Szolgálat Hajdúsámsoni Telephelyén a karácsonyi ünnepségen és Derecskén, a Művelődési Központban tartott év végi rendezvényen került sor. Hajdúsámsonban Csőszné Szilágyi Erzsébet telephelyvezető, Derecskén pedig Nádházi-Tálas Csilla igazgató voltak segítségemre. A rendezvényeken hátrányos helyzetű, többségében roma származású gyermekek kapták a Kali Sára-babákat.

Miként fogadták az ajándékot, és ki segítettek az ajándékozás lebonyolításában?

Sajnos a Covid-járvány miatt kialakult félelem és féltés még éreztette hatását, így bentlakásos intézménybe nem sikerült eljutnom, de a kapcsolatfelvétel során többségében szívesen fogadták a kezdeményezésem. A szívből készített alkotások elérték céljukat és örömet okoztak azoknak a gyermekeknek, akiknek erre a leginkább szükségük van. Elkerekedett szemmel hallgatták a történetet kicsik és nagyok, s legnagyobb örömömre nem kizárólag előadást tartottam, hanem interaktív beszélgetés alakult ki a gyerekekkel. Nagyon büszke vagyok, hogy sikerült rövid idő alatt elnyernem sokuk bizalmát és beavattak jövőbeli terveikbe, álmaikba, melyek megvalósulásához reményeim szerint a csodákba vetett hit is segíteni fogja őket, ahogy az általam készített Kali Sára-baba is, amelynek átadásakor elárultam nekik, hogy ha a fülébe suttogják kívánságaikat, idővel bizonyára sok mindent teljesíteni fog! Mindannyian szívesen fogadták őket, volt aki nem elégedett meg azzal, hogy ő maga kapott ajándékot, otthon maradt testvéreinek is szeretett volna vinni. Természetesen nem mondtam nemet, így aki vágyott rá, kapott a babából.

Miként fogalmazódott meg Önben az ajándékozás ötlete?

Büszke vagyok rá, hogy családunkban komoly hagyománya van a szociálisan rászorulók támogatásának. Az alkotómunka gyerekkoromtól jelen van az életemben, de sosem voltam olyan élethelyzetben, hogy csak és kizárólag ezzel foglalkozhassak. Jelenleg is hobbi szinten művelem kormánytisztviselői munkám mellet. Ahogy a kislányom lassan kamaszkorba ér és bontogatja szárnyait, egyre több időm jut az alkotásra és a korom előrehaladtával egyre nő bennem a szándék a jótékonykodásra.

Miért tartja hasznosnak, esetleg hiánypótlónak az NKA támogatását?

Az NKA pályázatának köszönhetően végre lehetőségem nyílott igazán széles körben megmutatni alkotásaimat úgy, hogy azok a lehető legjobb kezekbe kerüljenek. Saját forrásból ilyen nagy volumenű projektet nem tudtam volna megvalósítani. Ahogy fentebb is említettem, szerettem volna a roma származású, hátrányos helyzetű gyerekeket olyan adományban, egyedi alkotásban részesíteni, melyre tudomásom szerint még nem volt példa. Hála a támogatásnak, ez legnagyobb örömömre megvalósulhatott.

Mit gondol, mennyire nehéz ezen a művészeti területen roma művészként érvényesülni?

Nem definiálom magam roma alkotóként, bár vannak roma felmenőim. A roma motívumok, a színek és az alkotások hangulata nagyon vonzó számomra, mint ahogyan a magyar kultúra iránti szerelem is erősen él bennem.

A részbeszámolók azért is nagyon izgalmasak, mert bepillantást nyerhetünk a művészek dilemmáiba. Milyen dilemmákkal szembesült Ön a támogatott időszak során eddig?

Minél többet tudunk, annál kevesebbet tudunk – nos, ezt én úgy fordítanám, minél többet adunk, annál többet szeretnénk adni. Nagyon sok gyermek van, akik számára sajnos nem természetes, hogy jeles ünnepeken ajándékot kapjanak. Szeretném, ha lehetőségem nyílna a jövőben is hasonló projekt megvalósítására, akár hagyományt teremtenem az év végi, saját készítésű alkotás ajándékozásával. A háború okozta drágulás sajnos elérte a kézműves termékek alapanyagainak árát is, így jelentős áremelkedéssel kellett számolnom. Sőt, volt olyan alapanyag, amit nem is tudtam beszerezni, mással kellett pótolnom. Természetesen ezzel a végeredmény nem sérült.

Lesz-e folytatása a projektnek?

Nagyon bízom benne és árgus szemekkel figyelem a lehetőségeket! Reményeim szerint az NKA által elérhetővé válik a jövőben olyan pályázati kiírás, melynek keretében megvalósíthatom nagy álmomat, egy napközis alkotótábort, ahol a jelen projektben résztvevő gyerekek sorstársai vehetnek részt és készíthetik el segítségemmel saját alkotásaikat.