Kiss Bea: Hangok mindenhol laknak


A Hangok mindenhol laknak az öt-nyolc éves gyermekek első lépteit igazgatja a zene birodalmába lépve. A hazai zeneműkiadói gyakorlatban egyedülálló, úttörő „mesekotta” furulyán, fife-on és fuvolán tanuló nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak készült. A hazai zeneoktatás gyakorlatában innovatív módon minden mozzanatában élményközpontúan, interaktívan és játékosan hozza közel a gyerekekhez a zene és a zenélés lényegét, gazdag képzeletvilágukra és természetes alkotókedvükre építve. A kötet színes kottafejekkel lejegyzett zenei anyagát a hazai zeneoktatás értékes hagyományainak legjavát alkotó gyermek- és népdalok sora alkotja. Ezekhez harmonikusan társulnak 20. századi és kortárs költőink versei. Újszerűek az inspiráló kérdések, színezők és a fel-felbukkanó improvizációs játékok, melyek arra ösztönöznek, hogy már a kezdetektől alkotóként is részt vegyenek a gyerekek a zene megismerésének folyamatában. Molnár Jacqueline egyedi hangulatú, a gyerekek világában elmerülő illusztrációi nemcsak kivételesen vonzóvá teszik a kiadványt – szinte képeskönyvvé varázsolva a kottát –, hanem nagyban hozzá is járulnak a kötet felfedezésre, kreativitásra bátorító szellemiségéhez.

Kiss Beával, a kötet szerzőjével és Stachó Lászlóval, a kötet szerkesztőjével beszélgettünk a könyv keletkezéséről; arról, miért zenepedagógiai nagyhatalom Magyarország, és hogyan vált a Hangok mindenhol laknak már a szerkesztés folyamatában könyvsorozattá a közös munka örömén keresztül.

Hogyan született meg a könyv?

Stachó László:

Kiss Bea, a könyv szerzője tanítványom volt a Zeneakadémia mentortanárképzőjén. Én ott megismertettem a kollégákkal azt a szemléletet, amely szerintem a magyar zenepedagógia legjavát jellemzi: mindig a zenei tartalomból indul ki, s minden ún. technikai problémát is azon keresztül old meg. A kezdőtanítást is rögtön a zene tartalmi elemeinek megéreztetésével, azok átéreztetésén keresztül közelíti meg. Ez a szemlélet az, amelynek révén a magyar zenepedagógia a világon olyan nagyhatalom, mint például az USA a politikában.

A legkiemelkedőbb magyar zenepedagógusok – a huszadik század eleji Kovács Sándortól vagy épp Varró Margittól kezdve Kodály Zoltánon, Kokas Klárán és Dobszay Lászlón keresztül egészen Kurtág Györgyig, Rados Ferencig mind ezt a szemléletet képviselték-képviselik. Ez az a szemlélet, amely pedagógiai világhatalommá teszi a magyar zenepedagógiát.

Erről beszéltem a tanárkollégáknak, s taglaltam a zene tartalmi elemeiről szóló, nemzetközileg is ismert elméletemet, s Kiss Bea nagyon rezonált rá. Elmondta, hogy ő már két évtizede tanít saját módszertanával, amelyről kiderült számomra, hogy tökéletes gyakorlati megvalósítása az imént jellemzett szemléletnek. Olyan volt az általa fölvázolt módszertan, mint egy megvalósult álom.

Kiss Bea zenepedagógus és fuvolaművész

Hogy emlékszik vissza erre a találkozásra?

Kiss Bea:

Stachó László zenepszichológiai és zeneesztétikai kutatásokkal megalapozott pedagógiai szemlélete meghatározó hatással volt rám. Gondolkodásmódjában kristálytisztán mutatkozik meg a zenei képesség lényege: a valós idejű átérzés, és körvonalazódnak a zene tartalmi elemei. A Zeneakadémián zajló képzésen mintegy összefoglalta és keretbe rendezte számomra az eddigi pedagógiai munkám során gyűjtött tapasztalatokat.Nagyon rezonált egymásra a megismert szemlélet és az éppen formálódó anyagom.Úgy éreztem, meg kell mutatnom neki a készülő kottámhoz, a Hangok mindenhol laknak-hoz készített vázlataimat. Nagy örömömre végül a kotta, s a belőle kibontakozó teljes sorozat szerkesztője is ő lett.

A sorozat köteteinek kiadására az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó vállalkozott. Egyik első közös tárgyalásunkra munkatársai éppen a frankfurti nemzetközi könyvvásárról érkeztek, ahol megismerték az új kezdeményezéseket, melyek a világ könyv- és kottakiadását formálják. Körvonalazódni látszott az az igény, hogy egy gyermekeknek szóló alkotás, tankönyv megjelenési módjában, tartalmában ne csak színesebb legyen és közelebb álljon a gyermekek nyelvéhez, hanem szakmódszertanilag is valódi minőséget képviselő újdonsággal szolgáljon. Így a kiadó lelkesen fogadta az innovatív szemléletű és mégis egyben a magyar zenei hagyományokban gyökerező kottatervet, sőt úgy értékelte, hogy a külföldi kiadók gondozásában megjelent kottákhoz képest is újítónak számíthat a kötet tartalma, formai megjelenése.

Mi vezette arra a gondolatra, hogy a tanítási tapasztalatait könyvben rögzítse?

Egymásra hatott több mozzanat. A zeneiskolában mindig is az átérzés és átélés képességére alapozó, élményközpontú zenetanítás módszereit tartottam a legértékesebb útnak. Azonban a hosszú évig tartó zeneovis foglalkozásaim során megtapasztaltam, hogy az igazi katarzist és élményt az jelenti a gyermekek számára a zenetanulásban, ha bevonjuk őket az alkotói folyamatokba: ha zenét játszhatnak, és nem is feltétlenül csak a hangszeren. Megbizonyosodhattam arról, hogy milyen nagy mértékben építhetünk a velükszületett zenei  érzékenységre – hiszen a zene egyes tartalmi elemeihez, például a gesztusokhoz, érzelmekhez, hangulatokhoz mindenkinek vannak asszociációi. Óráimon, foglalkozásaimon kipróbáltam, hogy a zene iránti érdeklődésük felkeltését hogyan szolgálhatja a mindent átszövő játékosság és szabadon szárnyaló fantáziájuk bevonása a tanulási folyamatba; a körülöttünk hangzó világ vagy akár a természet hangjainak megfigyelése, megjelenítése; s emellett a drámapedagógiai eszközök használata. Szinte varázslóként kellett megragadnom a figyelmüket. (Ez számomra is remek tréning volt.) Mindezek a tapasztalatok, együttesen visszahatottak a zeneiskolai munkámra. Több kollégám biztatott, és most már mondhatom – inspirált arra, hogy megosszam a tapasztalataimat az óvodásokkal átélt élményekről, illetve arról is, hogy a megújult szemléletmódom összefüggésben állhat-e azzal, hogy olyan éretten, kifejezően muzsikálnak a nagyobb, 10-12 éves tanítványaim. Van egy technikai szint, amit életkortól függően elérhet az ember hangszertanítás közben, viszont ha a zenei átélés és átérzés van a középpontba helyezve, akkor élhet át az előadó és a befogadó közönség egyaránt katarzist. Így a gyermek is egész másképp van jelen a színpadon. Az óvodában sokat tanultam arról, hogyan fűzheti erős érzelmi szál a gyermekeket a zenéléshez és hogyan teheti élményekkel teli tapasztalattá számukra a zenetanulást a párbeszéd.

Ez a párbeszédre való törekvés segített a kották, versek dalok kiválasztásában?

Igen. A zenei elképzelés és annak kialakítása van a fókuszban, ezért gyakorlatilag a kötetben minden ezt szolgálja – az illusztráció, a versek is a maguk zenei formájával, metrikai szerkezetével, szerkesztési játékaikkal. Weöres Sándor csodákat művelt, s ő maga is megfogalmazta, hogy a vers auditív művészet. Úgy gondoltam, hogy minden tartalom gazdagítja a kötetet, amely a zenei átélés és átérzés képességének fejlesztését segíti elő. Molnár Jacqueline egyedi hangulatú, a gyerekek világában elmerülő, olykor kifejezetten megható illusztrációi szinte képeskönyvvé varázsolják a kottát. Nagyban hozzájárulnak a kötet felfedezésre bátorító szellemiségéhez. Újszerűek az inspiráló kérdések, színezők és a fel-felbukkanó improvizációs játékok, melyek arra ösztönöznek, hogy már a kezdetektől alkotóként is részt vegyenek a gyerekek a zene megismerésének folyamatában.

Mennyiben segítette a Nemzeti Kulturális Alap támogatása a könyv létrejöttét?

Ez a színes tartalom nem valósulhatott volna meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatása nélkül. És a színest nemcsak átvitt értelemben értem, hanem konkrétan az illusztráció számát tekintve is. Támogatás hiányában Molnár Jacqueline csodálatos illusztrációi nagyon hiányoznának, de Lackfi János versei sem biztos, hogy benne lehetnének. Így pedig minden megvalósulhatott, amit elképzeltünk.

Készülnek-e folytatásra?

Ez a kötet valójában már most egy sorozat első része. A mesekottát két további kiadvány egészíti ki, melyek szintén inspirálóan hathatnak a zenei folyamatok megfigyelésére, a hangszer és a zenei elemek kreatív használatára: már megjelent egy fúvós duókat és zongorakíséretes darabokat tartalmazó kotta, mely humorral és fantáziával vezet be a kamarazenélés rejtelmeibe: Hangok mindenhol laknak – Előadási darabok furulyára, fife-ra és fuvolára kísérettel (Z. 20090), valamint heteken belül a nyomdába kerül Tornyai Péter rendkívül inspiráló és vicces zenei „szakácskönyve” gyerekeknek: Szakácskönyv – Receptek (darabok, gyakorlatok, játékok) zenélő gyerekeknek (Z. 20099).

Nagyon boldogok vagyunk, mert a Hangok mindenhol laknak két kötete tavaly nyáron jelent meg, de már a második kiadást is megérte. E siker mellett a kollégák személyes megkeresése és beszámolója igazolja vissza a számunkra legfontosabbat: a gyermekek és a tanárok is szeretik. És hadd számoljak be egy megtisztelő beválogatásról: az első kötet, vagyis a mesekotta felkerült a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum „Az Év Gyerekkönyve” díjának shortlistjére Az Év Leginnovatívabb Könyve kategóriában.

Akkor tehát eredetileg is sorozatnak készült?

Nem, de olyan fantasztikus emberek társultak a könyvhöz a szerkesztőtől az illusztrátoron át a többi szerzőig, mint Tornyai Péter, Ittzés Gergely és a már említett Lackfi János, hogy igazi alkotócsapatként tudtunk együtt dolgozni, és az egymásra való folyamatos ráérzés hozta magával mindig a következő lépést. Molnár Jacqueline nélkül például meg sem valósulhatott volna néhány, a kötetben szereplő kotta-lejegyzési mód: a Hangutánzó fejezet „képeskottáit” együtt találtuk ki a munkafolyamat során. Már tudtuk, hogy száz-valahányadik oldalnál tart az első kötet, vagyis a mesekotta, de jöttek az újabb és újabb ötletek, amelyek az Editio Musica Budapest nagyon rugalmas hozzáállásából és lelkesedéséből következően meg is valósulhattak. A második, a kamarakötet már egy bővítése volt az anyagnak. Ezek egyidejű megjelentetését azután viszonylag hamar tervbe vettük. Tornyai Péter például a második kötetbe szánt volna darabokat, de úgy szárnyalt a fantáziája, hogy zseniális játék-füzére nem fért már bele teljes egészében a kötetbe. Ám ekkor a kiadó felajánlotta a lehetőséget, hogy mindez külön kötetet kapjon. Ez lett a már említett Szakácskönyv, amely Tornyai Péter szándéka szerint a sorozat részeként jelenik meg.

Fotók forrása: https://hangokmindenhollaknak.hu

Kiss Bea: Hangok mindenhol laknak – Hangszeres előkészítő furulyára, fife-ra és fuvolára. Illusztrálta: Molnár Jacqueline, szerkesztette: Stachó László.

Editio Musica Budapest Zeneműkiadó, 2022.