A Szent István Király Múzeum közösségi régészeti programjában folytatnak ásatásokat a csákberény-arató-szérűi temetőben. Az avar kori kutatások egyik eredménye, hogy minimum biológiai kontinuitás fennáll az avar kori népesség és a kora Árpád-kori Magyar Királyság népessége között, így legalább ilyen értelemben az őseinket tisztelhetjük bennük. A kutatásról Dr. Szücsi Frigyessel, a Szent István Király Múzeum munkatársával, a feltárás vezetőjével beszélgettünk. A régészeti munkák a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósulnak meg.

Milyen okból kezdték meg a csákberény-arató-szérűi temetőben az ásatásokat?

2021-ben kezdtük meg, az oka pedig az volt, hogy az év áprilisában kaptunk egy bejelentést polgármester úrtól, a csákberényi polgármestertől, hogy a lőtérnél egy földkábel ásásának munkálatai közben találtak egy emberi koponyát. Kimentünk a helyszínre, egy mentőfeltárás keretében rábontottunk a területre, és kiderült, hogy avar kori temetkezési helyszínre találtunk.

Azt tudni kell, hogy nem messze onnan, kb. egy kilométernyire már 2019 óta elindult egy tervásatásunk, melynek keretében 2019-ben és 2020-ban nyáron néhány hetet ástunk az avar kori orondpusztai temetőben. Ez az avar kori ásatások legjelentősebb helyszíneinek az egyike. Nagy szerepe volt az orondpusztai lelőhelynek abban, amit ma tudunk az avar kaganátus korszakáról.

A csákberényi helyszín megtalálása után 2021-ben már a csákberény-arató-szérűi temetőbe terveztük a nyári ásatásokat, azért, mert arató-szérűn veszélyben éreztük a sírokat, tekintettel arra, hogy a terület belterületté van nyilvánítva, és egy potenciális beruházási terület, ahol előfordulhatnak a jövőben földmunkák, míg az orondpusztai temető, ahol előzőleg kutattunk, egy szántóföld, ahol másfél-két méteres mélységben biztonságban vannak a sírok. 2021 óta ássuk az arató-szérűi lelőhelyet, az idei már a második alkalom, hogy támogatást kapunk a Nemzeti Kulturális Alaptól.

Mekkora időintervallumot fed le a feltárt terület?

Most már viszonylag pontosan tudok erre válaszolni, mert az idei évben mind a négy szélét megtaláltuk a temetőnek, tehát van egy reprezentatív képünk arról az avar kori közösségről, akiket ott kutatunk. Nem a teljes időszakát fedi le az avar kornak, valamivel szűkebb időszakot. A hetedik század első felében nyitják meg ezt az arató-szérűi temetkezési helyet, és úgy tűnik, hogy egészen a 9. századba nyúlóan temetkeznek ott. A temető záródásáról azért nem tudok pontos időpontot mondani, mert általános probléma a kutatásban, annak a megállapítása, hogy meddig temetkeznek az avar kori temetkezési helyekre. A 9. század elejétől egész a 10. századba nyúlóan vannak álláspontok erre vonatkozóan. Reményeink szerint a több tudományág bevonásával zajló interdiszciplináris kutatások adatai adják majd meg erre a kérdésre a választ. 

Milyen itt élő populációt sikerült azonosítani?

Az avar kor első fele bizonyos értelemben – mai kifejezéssel élve – multikulturális időszak volt: Ez alatt azt értem, hogy több különböző kultúrájú népcsoport élt együtt, látszólag jól együttműködve, az avar kagán, a nagyhatalmú avar uralkodó vezetése alatt itt a Kárpát-medencében. Közelebbről a Dunántúlon azt látjuk, hogy nagy jelentősége van a helyi őslakosságnak. Kimutathatók olyan kulturális identitásnak a nyomai, amelyek egyrészt a meroving-germán lakosságra, másrészt romanizált közösségekre, egyénekre utalnak. Ezekre a szomszédos orondpusztai temetőben találtunk nyomokat, míg arató-szérűn azt tapasztaltuk, hogy ebben a korai időszakban, a 7. század első felében, illetve közepe táján, egy kifejezetten keleti, nomád hagyományokat ápoló közösség jelent meg. Ez tükröződik a juhbőrös temetkezéseik formájában, ami azt jelenti, hogy a megnyúzott juh bőrét terítették a koporsóra. Mi nem a bőrt vagy annak maradványait találjuk meg, hanem a koponyát és a lábvégcsontokat, és ezeknek a pozíciójából tudunk arra következtetni, hogy a juhbőr a koporsóra lett fektetve. Ezáltal ez egy feltevés a kutatásban, mert tudomásom szerint juhbőr egyetlen esetben sem maradt meg, de ezeket így értelmezi a kutatás. Ami különleges számunkra az arató-szérűi közösségnél, az az, hogy ebben a Kelet-Dunántúl nagy részét lefedő mezőföldi régióban, valamint a Vértes peremvidéken nagyon ritkán, egy-egy esetben fordulnak csak elő ilyen temetkezések az avar kori temetőkben, míg itt az arató-szérűi temetkezési helyen ez rendkívül koncentráltan és nagy számban jelentkezett a 7. század közepén megásott sírokban. Közel másfél tucatnyi ilyen sírt tártunk fel, ami ennek a közösségnek kulturális szempontból más eredetét feltételezi. Sztyeppei, de más törzsből vagy más népből való eredetet, mint az orondpusztai temetkezési helyen található szintén sztyeppei eredetre utaló temetkezések, ahol többek között lovas sírok jelzik a nomád eredetű kultúrát.   

Ezek szerint a temetkezési szokásokból következtetnek a kulturális különbségekre?

Erről az időszakról viszonylag kevés az írott forrásunk, és ami rendelkezésre áll, azokat is az Avar Kaganátuson, azaz a Kárpát-medencén kívüli területek, birodalmak írástudói jegyezték fel, gondolok itt nyugaton a frankokra vagy délen, dél-keleten a bizánciakra. Ezek a források elnagyolt utalásokat tesznek a Kárpát-medence avar kori kultúrájára, szokásaira. Ezeken túl csak a régészeti forrásbázis áll rendelkezésünkre, hogy megismerjük ennek az időszaknak a kultúráját. Az való igaz, hogy a temetkezés csak a korabeli kultúra egy kis szeletét képviseli, mégis ezeken keresztül van lehetőség betekinteni a korabeli élők világába, mert a régészek szerencséjére az avar korban rengeteg tárgyat helyeztek a sírokba, és a gyászoló közösségnek a kultúrájában, hitvilágában minden tárgynak megvolt a jelentése és jelentősége, semmi sem került véletlenül a sírokba.

Milyen tárgyi emlékek kerültek elő az ásatások során?

Olyan gazdag az avar tárgyi kultúra, hogy az ember hirtelen azt se tudja, mivel kezdje. A legelterjedtebbek a láb- és deréktájékon előkerülő kések, vaskések fatokban, vascsatok, amelyek a hölgyek, férfiak és sokszor a gyerekek öveit is összefogták és a túlvilági útravalót tartalmazó különböző edények. A különlegesebb leletek közé tartozik például az idei feltárásunkból, egy ólomkereszt, ami érdekes jele lehet annak, vagy megengedi azt az értelmezést is, más környékbeli, korabeli példák alapján, hogy a kereszténység jelen volt a pogány világban is, bár ebben az időszakban nyilván nem államvallásként. Míg a láb mellett az egyik oldalon a pogány kultuszra utaló túlvilági útravalókat helyezték el, addig a másik oldalán volt a kereszt. 

Találtunk olyan edényeket, amelyek helyi, de késő antik, késő római hagyományokból táplálkozó fazekas hagyományra utalnak, ami mutatja, hogy az a fazekastudás él tovább, ami a későantik időszakot jellemezte. Találtunk bronzmarkolatú vaskést a famarkolatú mellett, ami gyakorinak semmiképpen sem nevezhető, illetve megfigyeltünk különböző fából ácsolt sírépítményeket, ezek ugyan nem egyediek, de mindenképpen izgalmas kérdéseket vetnek fel, ha vizsgáljuk ezeknek az elterjedését vagy kutatjuk a kulturális eredetét. A koporsón kívül, azt fedve fából ácsolt lábakon álló tető volt ez a föld alatt. Két réteggel választották el így a földtől az elhunytat. Rengeteg gyöngy-, üveggyöngyök elsősorban, és gyönyörű fülbevalóleletünk van, amik a korabeli ékszerdivatot jól tükrözik, és azért fontosak, mert segíthetik akár 30-50 éves pontossággal is a temetkezések keltezését.

Az emberben felmerül a kérdés, hogy temető mellett nyilvánvalóan településnek is kellett lennie, találták-e nyomát településnek a temetők mellett?

Ez egy számunkra rendkívül fontos kérdés, ezért több kutatást is folytattunk abból a célból, hogy megtaláljuk az ezekhez a temetőkhöz tartozó telepet vagy telepeket. Jelen pillanatban nem tudjuk, hogy egy közösségnek két temetőjéről, vagy két külön közösségről van szó. Az eltérő kulturális hagyomány alapján felmerül az emberben, hogy két közösségről van szó, de erre nincsenek bizonyítékaink, ráadásul vannak példák arra az avar korból, hogy teljesen eltérő kulturális eredetű csoportok nagyon jól megvannak egy faluközösségen belül.

Mi a hagyományos terepbejárás módszerével, fémdetektoros kutatással, műholdképek, légifelvételek átvizsgálásával egyaránt vizsgáltuk, de egyelőre ezt a telepet vagy telepeket nem találtuk meg. Azt hozzá kell tenni, hogy ezen a területen másfél évtizede volt egy nagyberuházás, amikor még nem volt ismert ez a temetkezési hely, ezért nem volt előírás, hogy régészeti feltárást kell előtte a területen végezni. Az felmerülhet, hogy e beruházás során sérülhetett vagy tűnhetett el a telep, de erre nincs bizonyíték. A tapasztalat mindenesetre az, hogy a temetőnek a település maximum fél kilométeres körzetében kellett lennie az avar korban, ugyanúgy, mint a későbbiekben.

Mit takar a közösségi régészeti program, aminek keretén belül folytatják az ásatásokat?

A közösségi régészet esetében a civil (nem régész végzettségű) szférát is bevonjuk a kutatásokba. Nagy társadalmi érdeklődésre tart számot a régészeti kutatás, sokakat érdekel, hogy mit rejt a föld a talpunk alatt, őseinknek milyen kultúrája volt, hogyan éltek. Erről könyvekből és múzeumi kiállításokból tájékozódhatnak az érdeklődők. A közösségi régészet ehhez ad egy óriási többletet, mégpedig azt a lehetőséget, hogy segítőként részt vehetnek az ásatásokon, és ők maguk bonthatják ki az évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt itt élt emberek hagyatékát. Erre egy programot is létrehozott a Szent István Király Múzeum 2020-ban. A program központi kozossegi.regeszet@szikm.hu címére írva jelentkezhetnek az önkéntesség után érdeklődők, akik egy jelentkezési lap kitöltése és megküldése után válnak regisztrált tagokká. Ezt követően mindig e-mailben értesítjük őket azon tevékenységeinkről, amelyekben segíteni tudnak nekünk, és ők döntik el, hova tudnak jönni és hova nem. Saját szabadidejük terhére sokat segítenek nekünk a tervásatásokon, fémkereső detektoros kutatásokban, terepbejárásoknál, a leletek tisztításában, mosásában, illetve az elsődleges nyilvántartásba-vételben is. Azt lehet mondani, hogy a régészeti tevékenység majd minden fázisába bevonjuk őket. A csákberényi ásatások jelentik a Szent István Király Múzeum közösségi régészeti programjának a zászlóshajóját, hiszen a legnagyobb számban a csákberény-arató-szérűi ásatáson vesznek részt.       

A csákberényi ásatás népszerűsége arról szólhat, hogy a kutatások jelen állása szerint fennáll egy minimum biológiai kontinuitás az avar kori népesség és a kora Árpád-kori Magyar Királyság népessége között. Rejtélyes időszak ez, de már látjuk, hogy a kora középkori magyar nép alakulásának a folyamatában az egyik nagyon fontos szál, sőt lehet mondani, hogy az egyik fő gyökér a kárpát-medencei Avar Kaganátusba vezet. Ez fontos érzelmi töltetet ad ezeknek a munkáknak. 

Hány fő vesz részt a közösségi régészeti programban?

A Szent István Király Múzeum közösségi régészeti programjában jelenleg kb. 130 regisztrált tag van. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyszerre van jelen, de a csákberény-arató-szérűi ásatáson naponta olyan 20-30 segítő önkéntesünk van, kiegészülve 8-10 régészhallgatóval, akik nálunk végzik a régészoktatás részét képező ásatási gyakorlatukat.

A régészhallgatók és a civil önkéntesek foglalkoztatása esetében óriási segítségünkre van a Nemzeti Kulturális Alap támogatása, aminek segítségével ebédet tudunk adni az önkénteseknek, illetve a messzebbről érkező önkénteseknek és a régészhallgatóknak is ennek segítségével tudunk szállást biztosítani. 

Szintén a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé az ásatást előkészítő gépi földmunkát, az elmúlt években elhasználódott sátorponyváink lecserélését, illetve árnyékoló napvitorlák beszerzését is ebből a pénzből tudtuk megvalósítani, ezek elviselhetővé teszik a munkakörülményeket a nyári hőségben. Idén a munkálatokhoz szükséges szerszámokat is tudtunk vásárolni.