Trafó Kortárs Művészetek Háza – november 21. 20.00

A Vadász Esélye Társulat a nevét Pilinszky János költői filozófiájának megfogalmazásából vette, jelezve ezzel saját művészetmegközelítését is:

 „…a költői munka, szerintem, az egyszerre rendkívül passzív, abszolút passzív és abszolút aktív… Mint a vadászat, amely hihetetlenül aktív figyelem, és várakozás, és semmittevés. De akkor, amikor a vad megjelenik, abban a pillanatban a koncentrálás maximuma. Körülbelül az a jellege, mint a gondolkodásé is: az igazi gondolkodás az a semmire koncentrál – tudniillik mindaddig, amíg tudod még, hogy mire koncentrálsz, addig ismert dolgokra koncentrálsz. Az igazi gondolkodás az a semmit se gondolás, de egy problematika közepébe érve, és ott megragadva a semmit. Na most, ebből a semmiből vagy kijön a felelet – tehát az a fajta összegzés, amit nem tudnál a részletekből összerakni -, vagy nem. Ez a vadász esélye…

(Beszélgetések Pilinszky Jánossal – Magvető, Bp. 1983.)

999 című előadásukat 2020-ban szerették volna bemutatni, de a vírushelyzet ezt akkor nem tette lehetővé, most viszont november 21-én a Trafóban megtarthatják a darab élő ősbemutatóját.

A 999 ez esetben egy olyan szám, mely szintén utalás. Zágoni Miklós Az emberi tevékenység és a klímaváltozás című 2009-ben megjelent írásában ezzel a számmal érzékelteti, hogy az utolsó lépés előtt állunk a földi fenntarthatóság tekintetében:

„A mai ember, a Homo sapiens története körülbelül a cro-magnoni korig nyúlik vissza, azaz mintegy 25-30 ezer évre. Ha egy generációt kb. 25-30 évnek tekintünk, jó közelítéssel azt mondhatjuk, ma az ezredik generáció körül járunk. (…) Helyezzünk el egyetlen sejtet egy tápoldatban! A sejt osztódása tipikusan húsz percet vesz igénybe. (…) Azaz a duplázódó sejtek mintegy ezer nemzedék után töltik ki a számukra adott teret. Minthogy duplázódásról van szó, egy ezer lépésből álló folyamat során a sejtek még a 997. lépés során is a lombiknak csupán a tizenkét és fél százalékát töltik ki. (…) A 998.-ban a sejtek a tér egynegyedét foglalják el (…). A 999. lépés eredményeképpen lesz a lombikban éppen fele-fele arányban sejt és táp. És az ezredik lépés a végzetes. Ekkor az egész tenyészet elpusztul. (…) Az emberiséggel is hasonló a helyzet. (…) A mi nemzedékünk a 998–999. lehet az ezres skálán.” 

Ezek szerint közvetlenül az ezredik lépés előtt áll az emberiség, s ennek a lépésnek a körülményeit igyekszik vizsgálni az előadás A Vadász Esélye Társulat megközelítésében. Ez az ő esetükben közösségi alkotó- és próbafolyamatban jelenik meg, modern amerikai Viewponts-technika megvalósításával, amely alkalmas egyszerre csapatépítésre, színésztréningre és jelenetek létrehozására, így jön létre az előadás, mely az abszurd drámairodalom alapmotívumait megidézve igyekszik a jelen lehetőségeit értelmezni egy humoros gondolatébresztő előadás során.

„Mit vagyunk hajlandók feláldozni azért, hogy megtartsuk látszólagos jólétünket? Milyen abszurd helyzeteket szülhet a mindennapi élet, ha a klíma-katasztrófa már bekövetkezett és következményei hétköznapjaink részévé válnak? Milyenek ezek a hétköznapok egy kiszámíthatatlan bolygón?”

Az előadásban ezekre a kérdésekre is igyekeznek választ találni. Az etűdszerű lazán kapcsolódó jelenetek groteszk és abszurd nézőpontja mögött megjelenik a remény és a megértés attitűdje is.

A Vadász Esélye Társulatot a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Játsszák: András Gedeon, Balogh Fanni, Csépai Eszter, Kozma Gábor Viktor, Szekeres Blanka és Zádor Fanni
Dramaturg: Kiliti Krisztián
Látványterv: Szőke Zsuzsi
Maszk: Huszár Kató
Zeneszerző: Pásztor Márk
Asszisztensek: Ágh Barbara és Balla Anett
A rendező munkatársa: Bélai Marcel
Rendező: Kozma Gábor Viktor

Nyitókép és részletek: https://www.facebook.com/chanceofthehunter/