A kultúrAktív Egyesület és az épített környezeti nevelés


Szilágyi-Nagy Annával, a kultúrAktív Egyesület elnökével beszélgettünk az épített környezeti nevelés interdiszciplinaritásáról, fontosságáról, megvalósítási lehetőségeiről a közoktatásban és az egyetemeken, akár online és offline térben is, a közösségi tervezés előnyeiről, illetve arról, hogy milyen segítséget nyújt a kultúrAktív Egyesület tevékenységéhez a Nemzeti Kulturális Alap támogatása.

Szilágyi Nagy Anna

Mit nevezünk épített környezetnek?

Az épített környezet gyakorlatilag azt a környezetet jelenti, amiben élünk. És mivel emberek vagyunk, alakítjuk a környezetünket, megpróbáljuk olyanná tenni, amiben jól érezzük magunkat, ahol szeretünk lakni, szeretünk dolgozni, szeretünk iskolába járni, jól érezzük magunkat, amikor szabad időnk van, és tudunk a családjainkkal és barátainkkal találkozni. Megpróbáljuk a környezetet olyan hellyé tenni, ahol az egyéni és közösségi igényeink megvalósulnak, amely szerethető. Az épített környezet tehát az emberi téralakítás eredménye, amibe beleértendő nemcsak a városi környezet, hanem minden olyan hely, ahol az emberek közösségei élnek.

Milyen tudományágakat érint az épített környezeti nevelés?

Gyakorlatilag mindet, hiszen ennek a területnek a célja, hogy kicsik és nagyok közvetlen tapasztalatot szerezzenek a lakókörnyezetükről, megértsék azt, és képesek legyenek megoldani az abban felmerülő problémákat. Mi alapvetően úgy fogalmazunk, hogy az építészet és a pedagógia közös területe az épített környezeti nevelés. De attól függően, hogy milyen témát akarunk feldolgozni, más és más szakterületek kapcsolódnak be az épített környezeti nevelés területébe. Vannak, akik gyerekekkel foglalkoznak óvodában, általános iskolában, középiskolában, és szaktanárként történelmen, földrajzon vagy matematikán keresztül érintik a területet. Vannak olyanok, akik az egyetemi oktatás felől kapcsolódnak be a tevékenységünkbe, jellemzően pedagógia, építészet, művészet, design, tervezés területein. A tervezői, építészeti vonal is szerteágazó, vannak, akik tájépítészként, várostervezőként, építészként, objektumtervezőként kapcsolódnak be a munkánkba. De az épített környezeti neveléshez akár olyan területek is kapcsolódhatnak, mint a környezetpszichológia, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan hat ránk, a gondolatainkra, érzelmeinkre és a viselkedésünkre a környezetünk. Volt olyan projektünk is, amelyben rendőrökkel működtünk együtt, hiszen azzal foglalkoztunk, hogy hogyan lehet biztonságos városokat és lakóhelyet kialakítani, ebben az ő szakértelmükre támaszkodtunk.

Miért tartják fontosnak, hogy már a gyerekek is foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel?

Én tájépítész vagyok, az motivált, hogy fiatalokkal tudjak együtt gondolkodni arról, hogy milyen környezetben szeretnének élni. A gyerekek számára nagy lehetőség, hogy már korán megtapasztalhatják azt, hogy részt vehetnek a környezetük alakításában. Felnőttként sokszor nem adunk a gyerekeknek lehetőséget erre.

Gyerekkorban alakul ki a helyismeret, az azonosulás a településsel, ahogy a gyerekek egyre inkább önállóan kezdik használni a körülöttük lévő tereket. A közvetlen tapasztalatok során megismerik a környezetüket, de ezek a tapasztalatok nem igazán tudatosak. Az épített környezeti nevelésben ezeket a tapasztalatokat tudjuk játékos foglalkozásainkon keresztül strukturálni, tudatosítani, és bővíteni a lakóhelyhez fűződő ismereteket. A folyamat fontos része annak megértése, hogy nem egyedül mi alakítjuk lakókörnyezetüket, hanem az közösségi használatban van, ezáltal alakításának történelmi hagyományai és értékei vannak. Ennek felismerése után válik lehetővé a környezet formálásában és a döntéshozásban való részvétel, amelynek fontos része, hogy a gyerekek kritikusan tudjanak gondolkodni arról, nekik és a közösségnek mi a jó, mi a nem jó, ők maguk hogyan hatnak a környezetükre, a közösség hogyan hat erre. A gyerekeket érdemes már egészen korán bevonni a saját környezetük alakításába, és ösztönözni őket erre. Nemcsak a döntésekben tudnak részt venni, hanem a konkrét téralakításban. Alakítani tudják a tantermüket, az iskolaudvart, de az is lehet, hogy konkrét városfejlesztési kérdésekbe kapcsolódnak be. Az egyik Nemzeti Kulturális Alap által támogatott projektünkben az iskolaudvar alakítása volt a központi téma, ahol a saját környezet megismerésén, megtapasztalásán és megértésén keresztül tudtak a gyerekek valós udvaralakítási elképzeléseket is megvalósítani. 

Milyen tapasztalatokat szereztek az iskolákban?

Az épített környezet, az ember által alakított tér_Ezüsthíd projekt

Négy éve foglalkozunk az iskolaudvarok alakításával, amibe egy nemzetközi projekt kapcsán vágtunk bele (LED2LEAP – Landscape Education for Democracy to Learning, Empowerment, Agency and Partnership). A témánk az volt, hogy hogyan tudunk közösségi és részvételi tervezést tanítani tájépítész, építész és várostervezési egyetemeken, és hogyan tudjuk ezzel az oktatási tevékenységgel segíteni az egyetemek körül élő helyi közösségeket. Mivel a projektben a MATE (Magyar Agrártudományi Egyetem) Tájépítészeti Településtervezési és Díszkertészeti Intézetével dolgoztunk együtt, a közös témánk a magyarországi gyerekek bevonása az iskolaudvaruk közösségi tervezésébe lett. A projekt indulásakor azonban beköszöntött a pandémia, úgyhogy tapasztalataink lettek arról is, hogy hogyan lehet közösségi tervezni online vagy távmódszerekkel. Ebben is az NKA egyik pályázata segített, mert a Minden térben gyerekekkel pályázatunk keretében meg tudtunk hívni olyan külföldi és hazai előadókat, akik a közösségi tervezés online és távmódszereiről is tudtak velünk konzultálni, így közösen lehetett kidolgozni új módszereket, amelyeket ilyen helyzetben is lehet használni. Ennek a háromrészes webinárium sorozatnak lett az eredménye a Minden térben gyerekekkel – Online és offline közösségi tervezés gyermekközösségekkel című kiadványunk, amit pedagógusoknak és tervezőknek készítettünk, hogy ők is tudjanak közösségi tervezni. Ezeket a tapasztalatokat vittük tovább az Alakítsd az iskolád Veszprém! projektbe, melyet szintén a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tudtunk megvalósítani.

Azt gondolom, hogy nagyon szerencsés volt, hogy azokat a témákat, amelyek foglalkoztattak minket a közösségi tervezés területén, folyamatosan el tudtuk mélyíteni a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott projektek segítségével. Az online és offline részvétel elméletét, amelyet a Minden térben gyerekekkel könyvben rögzítettünk, az Alakítsd az iskolád Veszprém! projektben gondoltuk tovább. Itt két veszprémi iskolában közösségi terveztünk. A projektben az volt a nagy kihívás, hogy hogyan tudjuk két teljesen másképp működő oktatási intézményben, az általános iskolában és a szakmunkásképzéssel foglalkozó technikumban, a közösségi tervezés KIVEL-HOL-MIT-HOGYAN-ALAKÍTUNK!? lépéseit megvalósítani. A KIVEL? lépésben felkészültünk a közösségi tervezésre, és összeállt a közösségi tervező csapat. A közösségi tervezés HOL? lépésében a helyszín feltárása, megismerése, és kiértékelése, a MIT? lépésben a jövőkép közös kialakítása, és a fejlesztési célok megfogalmazása, a HOGYAN? lépésben a közös jövőképet megvalósító ötleteket kidolgozása és kipróbálása volt a témánk. Az ALAKÍTUNK!? lépés lényegében a közösségi tervezést követő lépés volt, amiben megvalósítottuk a fiatalok ötleteit. Nagyon örültünk, hogy a veszprémi projekt során együtt tudtunk dolgozni a helyi DEMO Egyesület (Design és Egészség Modell Egyesület) designer csapatával, akik gyerekekkel terveznek és alkotnak, és tudtak abban segíteni, hogy egy-egy ötletet meg tudjanak valósítani a gyerekek. A legfrisseb tapasztalásunk, hogy az Alakítsd az iskolád Veszprém! projektben a közösségi tervezésen túl tudtunk lépni, a gyerekek meg tudtak valósítani egy-egy ötletet az iskolaudvarban, így az épített környezeti nevelés egy újabb területét tudtuk feltárni.

Milyen eredményeket értek el az Így látjuk mi – épített környezeti nevelés mindenkinek című projektjük során az egyetemisták érzékenyítésével? Mennyire voltak nyitottak az egyetemi oktatók és diákok a témára?

Itt az épített környezeti nevelés interdiszciplináris dimenzióját szerettük volna előtérbe helyezni, megnézni, hogyan tudnak kapcsolódni a különböző szakirányok, a pedagógus-, építész-, és a művészeti képzések ehhez a területhez, és hogyan tudnak együtt gondolkodni róla. Nagyon nyitottak a partnerek a témára, és ami izgalmas a projektben, hogy hogyan egyeztethetők össze a különböző egyetemek képzési rendszerei, hogy az interdiszciplináris tanulás megvalósuljon. Teljesen más lehetőségei vannak megismerkedni a témával egy művészetmenedzseres diáknak, aki egy féléves tantárgy keretében hetente tud részt venni a projektben, vagy egy pedagógushallgatónak, aki tömbösített órákon keresztül tud bekapcsolódni a programba. A cél az volt, hogy megpróbáljuk a művészetmenedzsment, design és vizuálisművészet hallgatókat, tanárokat, pedagógusokat, építészhallgatókat összehozni egy épített környezeti nevelésről szóló interdiszciplináris gondolkodásra. Ezért első lépésben megszülettek az első épített környezeti nevelési órák, tantárgyak, blokkok, amelyeket igyekeztünk úgy alakítani, hogy a különböző szakterületek fel tudják benne fedezni a számukra izgalmas vonalat, és megtaláljuk a kapcsolódási pontokat. Most következik a második lépés, amikor közös alkalmakat szervezünk, hogy a különböző szakmák és szempontok is találkozni tudjanak egymással. Az egyesület működése során fontos küldetésünkké vált, hogy a gyerekek a felnőttekkel és a felnőttek a gyerekekkel is kapcsolatba kerüljenek és beszéljenek. Ez is egy izgalmas terület, hogy hogyan lehet a különböző generációkat összekötni szakmai tevékenységünkben. Ezért is izgalmas egyetemistákkal dolgozni, akik fiatal felnőttként felerősíthetik a gyerekek hangját.

Mikor és hogyan lehet beépíteni a közoktatásba az épített környezet alakításának elveit?

A működésünk elején született meg az Épített környezeti nevelés című szakmai kiadványunk, amelyet a tízéves születésnapunkon aktualizáltunk. Ebben igyekszünk feltárni nemcsak azt, hogy a nemzetközi közösségben hogyan értelmezik ezt a területet, hanem azt is, hogy Magyarországon milyen hagyománya van és gyakorlata lehet az épített környezeti nevelésnek. A könyv egyik része kifejezetten az alaptantervhez való kapcsolódását tárja fel. Mi egyébként azt látjuk, hogy az épített környezeti nevelést nemcsak az alaptanterven keresztül, tantárgyba beépítve, hanem akár az informális oktatásban, tanórákon kívül is lehet közvetíteni. Ezért is próbálunk meg egyetemekkel együtt dolgozni, hiszen ott a szakemberek következő generációit tudjuk felvértezni azokkal a szempontokkal, amelyekkel a fiatalokat az alaptanterven belül vagy kívül meg tudják szólítani.

Az Alakítsd az iskolád Veszprém! projekt nagyon jól mutatja ezeket a különböző lehetőségeket. Az általános iskolában tanórán kívül, délutáni szakkör keretében tudtunk kétórás blokkokban együtt dolgozni, a technikumban pedig tömbösített blokkokban, leginkább az iskolaidő alatt. Emellett az iskolákban a projektnapok és a témahetek is lehetőséget adnak arra, hogy akár egy fenntarthatósági vagy digitális tematikával foglalkozó projekthétbe is be lehessen kapcsolni az épített környezeti nevelést. Hasonlóan működik a Tiéd a város gyermekkönyv sorozatunk is, ugyanis a könyveket forgatják a tanárok osztályfőnöki, irodalom, történelem és akár matematika órán. De az is előfordul, hogy iskolaidőn kívül helyi egyesületek használják azt nyári táborok alkalmával. Ezeknek a könyveknek az írói tiszteletdíját szintén NKA pályázati támogatásból sikerült megvalósítanunk. Egyébként egy fesztivál vagy egy családi hétvége keretében is meg lehet találni a helyét az épített környezeti nevelésnek akár játékos séták keretén belül is. Erre példa lehet a Gyermek és város sétalap sorozatunk, amely 15 kortárs építészeti és tájépítészeti tér játékos bejárásában segíti a családokat. Ez szintén NKA támogatásból valósult meg. Ezekből a példákból látszik, hogy nagyon jól illeszkedik a Nemzeti Kulturális Alap támogatási formája az egyesület széles tevékenységéhez. Gyerekeknek és szakembereknek szóló programjainkat is kiválóan tudjuk fejleszteni és támogatni a pályázatokkal. Az elméleti alapok kidolgozásában, a gyakorlati megvalósításban, és az eszközfejlesztésben is sokat segítenek az NKA pályázati kiírásai, növelve ezzel a közhasznú tevékenységünk társadalomra gyakorolt hatását.

Nyitókép: Épített környezet megértése közös alkotáson keresztül_ Ezüsthíd projekt