A Vadász Esélye a Londoni Liszt Intézet támogatásával vett részt a 2022-es nemzetközi Voila! Europe Színházi Fesztiválon. A Nemzeti Kulturális Alap finanszírozásával létrehozott 999 című apokaliptikus sötét komédiájuk az OffFest díjra jelöltek listáján szerepelt. Kozma Gábor Viktorral, a darab rendezőjével és színészével beszélgettünk.

A darab címe – 999 – utalás Zágoni Miklós Az emberi tevékenység és a klímaváltozás című írására, melyben ezzel a számmal érzékelteti, hogy az utolsó lépéseket tesszük meg a földi fönntarthatóság tekintetében:

„A mai ember, a Homo sapiens története körülbelül a cro-magnoni korig nyúlik vissza, azaz mintegy 25-30 ezer évre. Ha egy generációt kb. 25-30 évnek tekintünk, jó közelítéssel azt mondhatjuk, ma az ezredik generáció körül járunk. (…) Helyezzünk el egyetlen sejtet egy tápoldatban! A sejt osztódása tipikusan húsz percet vesz igénybe. (…) Azaz a duplázódó sejtek mintegy ezer nemzedék után töltik ki a számukra adott teret. Minthogy duplázódásról van szó, egy ezer lépésből álló folyamat során a sejtek még a 997. lépés során is a lombiknak csupán a tizenkét és fél százalékát töltik ki. (…) A 998.-ban a sejtek a tér egynegyedét foglalják el (…). A 999. lépés eredményeképpen lesz a lombikban éppen fele-fele arányban sejt és táp. És az ezredik lépés a végzetes. Ekkor az egész tenyészet elpusztul. (…) Az emberiséggel is hasonló a helyzet. (…) A mi nemzedékünk a 998–999. lehet az ezres skálán.” 

(Zágoni Miklós Az emberi tevékenység és a klímaváltozás 2009)

A vadász esélye. A Pilinszky idézet költészetfilozófiája az egyszerre abszolút passzív és abszolút aktív állapot eszménye hogyan jeleníthető meg a színházi térben?

Az először társulatként induló, most már nyitottabb formájú alkotóközösségként működő kollektívánknak választottuk ezt a nevet. Az elsődleges elgondolás abból indult, hogy nem akartuk egy ember vagy egy rendezői elgondolás köré szervezni az egész közösséget, ezért Bélai Marcellel és annak idején Gaál Attila Csabával megosztott vezetéssel kezdtük el a munkát; jelenleg Bélai Marcellel ketten vezetjük a alkotóközösséget. Induláskor egy olyan művészetfilozófiai, gondolati összefogó elemet kerestünk, ami köré embereket lehet gyűjteni, amiben mindannyian tudunk hinni, és amit egyfajta mottóként tudunk magunkkal vinni. Pilinszky gondolata számunkra iszonyatosan színházi. Erős kapcsolatban van azzal a munkával, amiben mi is hiszünk. Ez egyrészt a lazaság és a feszesség, másrészt a folyamatos pillanatban élés színházi alapvetése. A változó pillanat folyamatos figyelése, ami nem görcsös, hanem szabad. Pilinszkynek ez a rendkívül fontos és érzékeny megfogalmazása mindhármunkban rezonált annyira, hogy mottóként tudjuk magunkkal vinni és magunkénak vallani.

Mit takar pontosan, hogy közösségi alkotás alapján készült a 999 című darabjuk?

Ez alapvetően egy rendezéstechnikai fogalom, angolul devised theatre technikának, magyarul közösségi színházi alkotásnak szokták hívni. Az én ötletemből indultunk ki. Számomra a klímaváltozás vagy az ökológiai krízis egy olyan élmény, egy olyan tapasztalat, amivel alkotóként foglalkoznom kell, mert egyre jobban mozog bennem ez az egész probléma. Az volt a fő kérdésem, hogy mit tudok én tenni egyénként. Rá kellett jönnöm arra, hogy mint alkotó tudok erről beszélni, a megoldásban egyénként tudok részt venni, de az alkotáson keresztül lehet, hogy tudok másokra is hatni. A felvetés után igyekeztem a témában elmélyülni, és rájöttem arra, hogy a klímaszorongás manapság egy már széles körben létező fogalom. Amin én keresztül megyek, az nem csak egy egyénnek a tapasztalata, hanem egy közösség, sőt a globális közösség tapasztalata. A közös keresésbe alkotótársakat vontam be, Kiliti Krisztiánnal (dramaturg), Bélai Marcellel (a rendező munkatársa), Szőke Zsuzsival (látványtervező), Pásztor Márkkal (zeneszerző) kezdtünk el ötletelni, hogyan lehet ebből egy színházi témát formálni.  

Akkor találtuk meg az előadás színházi magját, amikor a közös gondolkodás során rájöttünk arra, hogy az egyén úgy hozza létre ezt a pusztuló világot, hogy folyamatosan jót akar. Azért, hogy jobb jövőt teremtsen magának és a gyerekeinek, szeretteinek, voltaképpen a saját jövőjét habzsolja föl. Ez a szerethető önzés, vagy ez a jószándékú önzés, ez a teremtő önzés vált színházi témává, mert az esendő ember került a középpontba, és nem egy konceptuális dolog, mint a klímaváltozás vagy a klímaszorongás, ami önmagában megfoghatatlan a színháznak. Az ember tudott a középpontba kerülni, és így lehetett emberi helyzeteken gondolkozni.  Utána témaötleteket és jelenetötleteket kezdtünk gyűjteni, amiket aztán bevittünk a próbatérbe. A színészek improvizáltak, hol vezetett, tehát kiadott, konkrét improvizációs helyzetekre, hol pedig saját témaötletekre. Maga a vezetési folyamat nyitott volt, ennek során egymást inspiráltuk, és az anyagok válogatása, új anyagok keresése meg volt osztva a közösséggel. A későbbi fázisokban került rögzítésre a szöveg és a jelenetek, ezt már a stáb végezte el.  

Hogyan reagált a közönség a londoni előadásukra a Voila! Europe Színházi Fesztiválon? Éreztek-e különbséget az itthoni vagy az erdélyi előadásokhoz képest?

A fesztiválon azt éreztem, hogy megtalálta a közegét az előadás. Abból a szempontból, hogy a darab dramaturgiája nem egy narratív logikát tükröz, hanem mondhatjuk úgy, hogy egy álomlogikára épülő szerkesztést. A fesztiválon azt éreztem, hogy a nézők megszokták az ilyen színházi gondolkodáshoz, ezáltal számukra könnyen olvasható volt a forma. Budapesten és Erdélyben azt tapasztaltam, hogy nagyon vegyes a közönség, melynek egy rétegét, meg tudja fogni az előadás, így ott is megtalálja a közönségét. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy rétegelőadás, de úgy, hogy közben a tinédzserektől az idős nézőkig sokan tudnak az előadás hangulatával menni, és tudják érteni azt, viszont ha valaki  narratív színházat akar nézni, akkor nem fogja megtalálni önmagát az előadásban. Egy nemzetközi fesztivál közege mindig más, mint egy repertoárszínház vagy egy befogadó színház közönsége.   

Nyilván ezt támasztja alá az is, hogy OffFest-díjra jelölték az előadást a fesztiválon.

A díjat nem mi kaptuk meg, de már az nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy a díjra jelöltek. Az Offies válogatók jelöltek az OffFest-díjra, ide öt különböző brit fesztivál előadásaiból válogattak, és azok közül választották ki a finalistákat, ezek közé kerültünk mi is. A londoni Voila! Europe Fesztivál utolsó három díjra jelölt előadása közé kerültünk be. 

Hol és mikor adják elő legközelebb a darabot?

Ez egy fájdalmas kérdés, mert jelenleg nem tudjuk. Most annyira bizonytalannak tűnik minden finanszírozási forma, hogy lényegében attól függ, hogy hova tudunk legközelebb pályázni. Nincsen állandó bevételünk, nincsen állandó támogatásunk, ezért továbbjátszásra tudunk a különböző kulturális szervezeteknél pályázni, és akkor tudjuk továbbra is játszani az előadást, ha azt megkapuk. Szeretnénk több helyre elvinni Erdélyben, a kolozsvári vendégjátékok nagyon jó élmények voltak nekünk is és a nézőknek is. De szeretnénk Temesvárra, vagy Marosvásárhelyre is elvinni, illetve ott vannak a romániai nemzetközi fesztiválok, ahol jó lenne megjelenni. Budapesten is örömmel játszanánk, de ennek is anyagi feltételei vannak.

Akkor talán ez válasz is arra, hogy miben segíti a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tevékenységüket?

Több támogatónk együttműködése révén jött létre az előadás, de a fő támogatója a Nemzeti Kulturális Alap volt. Az NKA mind a projekt létrehozásában, mind a továbbjátszásában, mind az utaztatásában alapvető anyagi támogatást biztosított.

A Vadász Esélye: 999

Játszák:
András Gedeon, Kovács Boróka, Kozma Gábor Viktor, Nagyabonyi Emese, Szekeres Blanka és Zádor Fanni

Korábbi szereplők: Balogh Fanni, Csépai Eszter, Nagyhegyesi Zoltán, Pelsőczy Luca
Dramaturg: Kiliti Krisztián
Látványterv: Szőke Zsuzsi
Látványtervező asszisztens: Oláh Réka és Nagy Fanny
Maszk: Huszár Kató
Zeneszerző: Pásztor Márk

Plakát: Izsák Előd
Technikusok: Váradi András és Selmeczi Mercédesz
Asszisztensek: Ágh Barbara és Balla Anett
A rendező munkatársa: Bélai Marcel
Rendező: Kozma Gábor Viktor

Az előadás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Művészeti Akadémia, Londoni Liszt Intézet, Greenpeace Magyarország, Trafó Kortársművészetek Háza, Művészek A Kímatudatosságért csoport, SÍN Kulturális Központ és Utcaszak – Utcaszínházi Alkotóközösség.
Az előadás 16 éven aluliaknak nem ajánlott.