Az NKA számára is megtisztelő, amikor egy alkotó munkáját segítheti. Idén Kalmár János szobrászművész a Paleolitikum a kortárs művészetben. Metaxu sorozata négy új szobrának elkészítésére kapott támogatást, erről kérdeztük a művészt.

Miben segítette Önt a támogatás?

A szoborsorozat morális háttere a paleolit és korunk hétköznapjainak hitvilága, azok vizsgálata, párhuzamba állítása. A Paleolit kor hétköznapi cselekedeteiben az ember tudatának legalapvetőbb kifejezési formái, a művészi szándék pszichológiai, közösségi, emberi, esztétikai indítékai jelennek meg, amint azt barlangrajzokon, faragványokon, szobrokon is láthatjuk. Foglalkoztat a fogyasztói társadalom fokozódó immoralitása, a hétköznapok szakralitásának eltűnése, mely felveti a hagyományok formalizálódásának és eltűnésének kérdéseit. Mindez felveti az érték fogalmának újragondolását is, ahol nem a lelki, érzelmi, spirituális minőség, mint ok és forrás, hanem a tárgyi, anyagi szempontok játszanak elsődleges szerepet. A támogatás természetesen financiálisan biztosította szobraim bronzban való megvalósítását, ez esetben az energia és egyéb árak növekedése miatt persze más forrásokat is fel kellett kutatnom.

Miként egészíti ki az eddigi munkákat a négy új?

A szoborsorozat szakmai hátterét ez a fenti gondolatsor indította el, melyben a kultúrák jelrendszereinek térbeli kifejezésével, esetleg egyesítésével kísérleteztem. Deleuze ‘Hajtás’ című művében találtam rá a sík és tér újabb összefügéseire. Ez utat nyitott számomra a síkbéli rajz plasztikai megjelenéseinek lehetőségei (rajzolt vésett kép), valamint a sík térbe hajtásának térbeli lehetőségei felé.

A térbe hajtás egyfajta spirális folyamatként is felfogható, mint jelkép az Eadem Mutata Resurgo, azaz a „Bár megváltozott, ugyanígy kelek fel” kifejezés ősi jeleként, az örökkévalóság, az örök újjászületés, a körforgás jelképeként. E gondolatok és olvasmányok mentén születtek meg a sorozatom darabjai.

Az előző szobrokban többféle hajtás is előfordult egy szobron belül. Pontatlannak találtam őket, ezért e négy új szoborban a gondolati folyamat is egyetlen sík térbe való artikulációjából indult ki. Így véletlenül sem jelenik meg tömeg, mert egyetlen görbült síkról van csupán szó, mely nem zár ki semmilyen teret, hanem összekapcsolja, átjárhatóvá teszi a szobor belső és külső terét.

Mikor és hol lesz látható a sorozat?

Hogy mikor és hol lesz látható ez a sorozat egyben, itthon, nem tudom. Erre eddig nem érkezett meghívás. A sorozat darabjai külön-külön megjelentek kiállításokon, itthon a ‘Mikrokozmosz’ MAOE kiállításán, a Kortárs Magyar Galériában Dunaszerdahelyen, a MANK szentendrei galériájában, a VI. Óbudai Tavaszi Tárlaton, Párizsban a Martel-Greiner Galériában, a Biennale109 csoport kiállításán a Bastillenál és az ‘Espace181’ csoport La Fabrique kiállításán Palaiseau-ban.

Min dolgozik jelenleg?

Jelenleg ennek a sorozatnak az utolsó szobrain dolgozom, mely már most utat mutat a következő kérdéshez: a művészet, az önkifejezés, a fejlődés természetének, forrásának és azok okainak vizsgálatához. No de ennek még nevet sem tudtam adni.