“A slow design és a fenntartható rendszerek híve vagyok”- interjú Koós Daniellával


Koós Daniella formatervező a designt továbbgondolva sokoldalú megközelítéssel igyekszik elhelyezni iparművészeti tárgyait a hosszútávú felhasználhatóságot, az esztétikai és társadalmi szempontokat is figyelembe véve. Szemléletét széles körben igyekszik megosztani szakmai fórumokon, a Fabunio főtitkáraként, a FISE vezetőségi tagjaként, a Széchenyi István Egyetem Design Tanszékének egyetemi docenseként és csoportos kiállítások szervezőjeként. Életművét meghatározó projektjeiből többet is a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tudta elkezdeni.

Mit jelent a designerség? Említette egy beszélgetés alkalmával, hogy egyszerre kell művésznek, társadalomtudósnak, valamint mérnöknek lenni, és azt is megérezni, hogy mire lesz kereslet.

Többnyire csak a felszín, az elkészült tárgy látszik a formatervezői munkából: a tervezett tárgy/termék, ami jó esetben esztétikus, azonban az sokkal fontosabb, hogy a tárgy működjön, és szolgálja az embert, aki használja azt. Nem utolsó sorban, legyen kedve használni, és jó érzettel töltse el, amikor használja. A tervezés komplex gondolkodási folyamatához – hogy mind esztétikailag, mind használati funkcióiában szinkronba kerüljön az adott tárgy – a designhoz kapcsolódó tudományágak ismeretére is szükség van. A nehézsége és a szépsége is a tervezési folyamatnak, hogyha minden funkciónak való megfelelést szem előtt tartunk, és tényleg egy koherens tárgyat szeretnénk létrehozni, akkor végül is egy rendkívül kötött pályán mozgunk. Ha valaki ezt a kötött pályát tartani tudja, és olyan esztétikai jegyekkel tudja felruházni a tárgyat, amelyek az adott társadalmi folyamatokra reflektálnak, a célcsoport ízlését eltalálja, vagy éppen előremutató, de befogadható esztétikával tervez, akkor sikeres terméket tud létrehozni.

Az ökotudatosság beltéri és kültéri munkáiban is fontos szerepet játszik. Miért?

A szó köznapi értelmében a tárgyaim nem ökotudatosak, a slow design és a fenntartható rendszerek híve vagyok. Úgy gondolom, hogy egy a használati funkciókat és a megfelelő méretezést szem előtt tartó, minőségi alapanyagokból, egyedi vagy klasszikus esztétikával tervezett tárgy hosszútávon kedves marad a felhasználók számára, életük részéve válik, nagy eséllyel több generációt is kiszolgál, ezzel összességében fenntarthatóbb, mint a jelenleg piacon lévő ökotudatos tárgyak jórésze, még ha azok már a körkörösség jegyében tervezettek is.

Mi kell ahhoz, hogy a társadalom szemében ez újból értéket képviseljen a lecserélhetőséggel szemben?

Társadalmi edukációra van szükség. A sok gyors körforgású terméknek köszönhetően sajnos az emberekben az összes terméktípusnál felgyorsult a termékek cseréjének igénye. A mennyiséget kell valahogy a minőség felé terelni, jó értelemben vett sznobizmusra nevelni, rámutatni, hogy a minőségi, drágább termék hosszútávon jobban megéri, illetve minden tárgytípusnak van egy funkciója, mely alapján mérlegelhető, hogy mit milyen módon cserélünk az életünkben. Jó esetben egy minőségi tárgy jobban és hosszabb ideig használható, hiszen az úgy van megtervezve, egyes esetekben olyan kiegészítő szolgáltatások kapcsolódnak hozzá, hogy minél tovább lehessen az adott funkciójának megfelelően felhasználni, míg az olcsóbb verziójú termékeknél gyakran fontos szempont, hogy minél előbb le legyenek cserélve.

Az egyik Nemzeti Kulturális Alaphoz beadott pályázatában tálalótálca kollekciót tervezett.

A Basic tálalótálca-kollekció két részből állt, a pályázat alapja a CNC technológiára való, tömörfa tálcák tervezése volt. A kísérletezés eredményeképp készült el két tálalószett, az egyik a reggeli tálalásához, a másik pedig egy, a közös étkezéseket segítő „tapas-os” szett lett. Iparművészeti szempontból talán az utóbbi kollekció az érdekesebb, melynél egy raszter alapból kiindulva terveztem meg a tetris alakzat formájú, egymás mellé illeszthető tálakat.

A Fabunio – Magyar Bútor- és Faipari Szövetség főtitkára. Mik a céljai a Fabunionak, és mik a feladatai főtitkárként?

A Fabunio küldetése a magyar bútor- és faipar képviselete, edukálása, az ágazaton belüli pályaorientáció és a hozzáadott érték megteremtése a faiparban. Jelenleg négy munkacsoportba van osztva a szervezet tevékenysége: a ”Business” az általános szövetségi érdekképviselet, a „Junior” pályaorientációval és a fiatalok edukációjával-, a „Skills” a tudásátadással, fa- és bútoriparhoz kapcsolódó szakmai innovációk terjesztésével foglalkozik, míg a „Design” munkacsoport, az ágazati termékek esztétikai és funkcionális fejlesztését tűzte ki programjául, annak érdekében, hogy a hazai gyártmányok hozzáadott értéke is fejlődhessen.

Igen sokirányú tevékenység rajzolódik ki.

Igen, a Fabunio egy átfogó, több mint százhúsz tagot számláló aktív szervezet. Tagjainkkal közösen dolgozunk azon, hogy korszerű, nemzetközi szinten is látható platformot biztosítson a Fabunio a magyar bútoriparnak. A hazai láthatóságunkat az elmúlt két évben különösen erősítették az NKA pályázati támogatásával megvalósult Ezerszínű fa és Textillel-fával kiállítások, melyekből az előbbi utazókiállítássá nőtte ki magát, ezzel is segítve a pályaorientáció előtt álló, az ágazati és művészeti szak- és felsőoktatási képzésben résztvevő, illetve az érdeklődő laikusok művészeti és bútoripari edukációját.

Aranyműves, bútortervező, formatervező, csomagolástervező, üvegtervező. Sok szakmát is magáénak mondhat. Hogy alakult ez ki?

Az érettségi után a Budai Rajziskolában aranyművesképzést tanultam, a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben bútortervezőként kezdtem, azonban elsőéves koromban az egyik oktatóm jelezte, hogy van érzékem a grafikához. Nem tudtam dönteni a két szak között, ezért megkérdeztem, hogy mi lenne, hogyha mindkettőre járnék, és szerencsére az oktatók támogattak ebben, így kétszakosként, bútor- és csomagolástervezőként is elvégeztem az egyetemet. Az üveg nemzetközi évéhez kapcsolódóan, 2022-ben lehetőségem nyílt üveggel dolgozni az Bohus-Lugossy Alapítványnak köszönhetően, az MMA Művészeti ösztöndíjának segítségével, és annyira megtetszett az üveg, hogy az első adandó alkalommal elkezdtem egy üveges szakiskolát, úgyhogy még nagyon az elején járok az üveggel való ismerkedésnek.

A karantén gyümölcsei NKA-s pályázatának következtében volt egy kiállítás 2020-ban, van-e, lesz-e folytatása?

2020-21-ben valósulhatott meg a Budapest Design Week keretein belül a kiállítás, mely egy facebookos felhívásom eredményét mutatta be, mely arra bátorította a tervezőket, hogy egy csoportban osszák meg a karantén alatt készült munkáikat, ezzel bátorítva egymást arra, hogy a hirtelen jött időt, a bezártságot a kreativitásnak teret engedve éljük meg. A projekt izgalmas volt abból a szempontból is, hogy nagyon jól lekövette a trendeket. Egymás mellett látva a tervezők munkáit kiderült, hogy az említett időszakban mindenki szintetizálja a saját munkásságát, és az egyszerűsítésére, minél egyértelműbb megmutatására törekszik. Volt egy elméleti hozadéka is a projektnek: látszódott, hogy az érzékeny emberek egyfelé mozdulnak ebben az időszakban. A karantén gyümölcseinek olyan szempontból van folytatása, hogy kialakult egy szűkebb szakmai közösség, akik továbbra is támogatják egymást.  A Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) vezetőségi tagjaként sok közösségi kiállítást szervezek azóta is. Számomra az említett kiállítás óta is fontos, hogy az általam kurált kiállítások közösséget formáljanak, haladó módon edukáljanak, a tárgyak mellett ne csak adatok és szakelméleti kontextusba-helyezés, hanem alkotói szándékok is szerepeljenek, ezáltal igyekszem közelebb vinni az iparművészeti tárgyakat a laikusokhoz, és hosszú távon piacot teremteni a hazai tervezésű és készítésű termékeknek, alkotásoknak.

Milyen tervei vannak az elkövetkező időszakban?

A 2024-es évet az oktatásnak és a tanulásnak szeretném dedikálni. Egyfelől a Széchenyi István Egyetem formatervezés képzésein idén lesz az első diploma-évünk, oktatóként szeretnénk a hallgatóknak a lehető legtöbb segítséget megadni tanulmányuk eredményes zárásához. Másfelől remélhetőleg idén én is zárom tanulmányaim a korábban már említett üveges szakképzésen, amit szeretnék úgy befejezni, hogy annak eredménye iparművészeti szempontból is értékes legyen. Az utóbbihoz erőt ad, hogy első üveges munkámmal, a HILO vázakollekcióval tavaly elnyertem design kategóriában a BIG SEE Awardsot.

Mennyiben segíti munkásságát a Nemzeti Kulturális Alap támogatása?

A Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszerét hasznosnak és pótolhatatlannak tartom. Az Alkotói Támogatás segítséget nyújt abban, hogy a művészek nagyobb erőforrás-befektetéssel hozhassak létre életműveket gazdagító, abban új távlatokat nyitó alkotásokat. Én 2017-ben a CNC technológiával kezdtem el foglalkozni egy nyertes pályázat keretein belül, és hoztam létre olyan tárgyakat, melyek azóta is meghatározók az életművemben Az utóbbi időszak egyik legértékesebb, általam kurált projektjének a Fabunioval megpályázott Ezerszínű fa kiállítást tartom, melynek célja a fapipari ágazati szereplők komplex edukációja és a faanyag, mint érték bemutatása volt a tágabb közönség számára. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó pályaorientációs program elérhetővé tette, hogy a faipari tanulók a számukra megszokott környezetből kiragadva, egy művészeti galériában találkozzanak változatos technológiákkal készített fatárgyakkal, hogy a tárgyakat saját valójukban, ne munkadarabként megítélve vizsgálhassák, felismerjék a designban és tudatos gyártmánytervezésben lévő üzleti potenciált és hozzáadott értéket. A megvalósult kiállítás értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta már a Construma szakkiállításon és a DesignPécs eseményen is szerepelt a tárlat, illetve a 2023-as év végén a Goldberger Textilipari Gyűjteményben megvalósult a projekt kárpitosipar felé orientáló Textillel-fával című változata is.

Fotók: https://www.facebook.com/koos.daniella https://www.daniellakoos.com/