„Ma, ha egy szülő külföldre küldi, vagy engedi gyermekét egy évre dolgozni, sosem lehet biztos abban, hogy a gyermeke valóban hazatér egy év múlva, unokái itthon születnek-e meg, beszélnek-e majd magyarul” – foglalta össze Orbók Áron rendező Hodászi Ádám: Kikönnyítve című drámájának színpadra álló előadásával kapcsolatban, amely az NKA támogatásával a csíkszeredai Csíki Játékszín és a Színészek Kulturális Egyesületnek köszönhetően lesz megtekinthető.
Az NKA mintegy 1,5 millió forinttal támogatja a csíkszeredai Csíki Játékszín és a Színészek Kulturális Egyesület együttműködésében Hodászi Ádám: Kikönnyítve című drámájának színpadra állítását.
A szöveg maga Hodászi Ádám egyéni, az NKA-hoz benyújtott alkotói pályázatán szerepelt sikerrel, ami nélkül valószínűleg nem is jött volna létre, de legalább is más formában. A szöveget a Színészek Kulturális Egyesület felkarolta, s ajánlotta a csíkszeredai Csíki Játékszín figyelmébe, ahol is Veress Albert színházigazgató is a projekt mellé állt, és vállalta, hogy a színház bemutatja az előadást.
Miről szól a darab?
A történet maga 1961-ben játszódik Kubában. Fidel Castro és Che Guevarra forradalma után két évvel, amikor az elmenekülő diktátor, Batista helyét Fidel Castro vette át egy új világot, szabadságot ígérve. Már ekkor látszottak annak jelei, hogy a közemberek számára nem sok változik jobb irányba. A CIA többek között a katolikus egyházat is bevetette Castro hatalmának meggyengítésébe, még ha maga az egyház erről nem is tudott. Walsh atya vezetésével és Kennedy elnök támogatásával elindult a később Operacion Pan Pedro, vagyis a Pán Péter Hadművelet néven elhíresült eseménysor, amelynek keretében többezer kubai gyermeket reptettek ki Miamiba, hogy úgymond megmentsék őket a kubai elnyomó rendszer elől. A szülőknek le kellett mondaniuk a gyermekekről, ők maguk nem utazhattak velük, sőt azt sem tudhatták, hogy találkozhatnak-e még gyermekeikkel valaha. Jelen valós események és idősík az, ahol fiktív történetünk kibontakozik. A szöveg és az előadás a gyermekek elengedésével foglalkozik egy szélsőséges helyzetben. Ráadásul jelenlegi kelet-európai valóságunk azt mutatja, valós párhuzam áll fenn a gyermekek külföldre, a teljes ismeretlenbe való küldése vagy engedése és a Pán Pedro Hadművelet között. Ma, ha egy szülő külföldre küldi, vagy engedi gyermekét egy évre dolgozni, sosem lehet biztos abban, hogy a gyermeke valóban hazatér egy év múlva, unokái itthon születnek-e meg, beszélnek-e majd magyarul. De ha a jelenlegi ukrajnai háborúra gondolunk, akkor is azt tapasztaljuk, hogy többszáz gyermek menekült el nagyszülővel, vagy akár egymaga, csak azért, hogy a határ túloldalára kerüljön. Ezt a nagyon aktuális kérdést és magát a döntéshelyzetet olvashatjuk a Kikönnyítve című drámában, s annak előkészületi szakaszban lévő előadásában is.
Hol tart most a színpadra állítás folyamata?
A szöveggel jelenleg a dramaturg, az író és a rendező foglalkozik, hogy január végén el lehessen kezdeni az olvasópróbákat.
Kiket szólít meg a darab, és miként illeszkedik a művészi programjukba?
Hogy ez a kérdés ugyanúgy foglalkoztatja a magyarországi, mint az erdélyi szülőket és fiatalokat, az nem kétséges, hiszen mindenkinek van olyan ismerőse, aki külföldre ment dolgozni, s legtöbbünknek olyan is, aki sosem fog hazajönni. Épp ezért az előadásnak két verziója készül párhuzamosan. Egy kamaratermi előadás, amely klasszikus értelemben vett negyedik fallal dolgozik, az előadást követően pedig nyílt beszélgetés készül az előadásban felvetett problémákról és döntéshelyzetekről. Készül ugyanakkor párhuzamosan egy osztályteremben is bemutatható verzió, amely több megoldási javaslatot és döntéshelyzetet bocsát vitatémának a középiskolás korosztály számára. A Csíki Játékszín 2022/23-as évada során a kamarateremben bemutatott, nem bérletes előadások mindegyike fontos társadalmi, szociális kérdésekről beszél, így jelen előadás sem képez kivételt ez alól.
Mit köszönhetnek az NKA támogatásának, mennyiben segítette a munkát?
Az NKA támogatásai nélkül a szöveg sem jöhetett volna létre, és valószínűleg az előadás sem tudna megvalósulni, hiszen sem a koprodukciós partner, sem az író, sem a dramaturg, sem a rendező nem tudott volna pénz nélkül kapcsolódni a munkába. Sajnos pénz nélkül nincs színház, s színház nélkül nincs, aki foglalkozzon olyan, a lelkünket próbára tevő kérdésekkel, amelyekkel sem az egyház, sem a pszichológus, sem az irodalom nem tud igazán mit kezdeni.