Hosszútávú kiadói program keretében több más alkotó és alkotás mellett támogatta a Nemzeti Kulturális Alap Könyvkiadás Kollégiuma Kiss Anna: Mint a vadmadár című kötetének megjelenését.

Kiss Anna 1939-ben született Gyulán. Kossuth-díjas költő. műfordító, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, s a Digitális Irodalmi Akadémiáé. A Kortárs Kiadónál most megjelent kötet egyfajta visszatekintés a lírai élet kezdeteire és kibontakozására, az életmű gondolat- és motívumrendszerének alapjaira és folytonosságára.

Kiss Anna Gyulán született, de gyermekkorát Zsadányban töltötte: „…iskolás időm Zsadányban telt. Ilyen néven már az első térképeken megtalálható, népe a tatár, a török elől a nádasba meg vissza. Egy falu a helyén, egy meg a zsombékon, mindkét helyen templom. Hosszú hódoltságra kellett berendezkedniük. Ez a Sárrét világa, a fekete földé, a nádat járóké, a rideg pásztoroké. Mi magunk kunok vagyunk. Mindmáig fel-feléled a gyanú, hogy X. Y. boszorkány, tartanak is tőle – miközben mindenki tudja, hogy boszorkányok nincsenek. Költészet az egész! Ezekből az időkből megőrződtek bizonyos normák. Tartásom onnan való.” – mesélte a nyolcvanas években egy interjú során Kabdebó Lórántnak indulásáról, első élményeiről, melyek végig kísérik életét, költői világát.

Hóval fordulnak a szelek (részlet)
Hóval fordulnak a szelek,
vadmadár-lányod hazaszáll,
emlékező vénekhez, várják
sárgult fényképeken. Hogy
volt a nádasba rejtett
nád-falu – a másik – hová
vészek elől futunk a
zsombékos vizen. Üresen hagyott
csűrjeink égnek a semmi
közepén, reng a hét halom!
hóval fordulnak a szelek, az Idő
vénjeivel nem bír más hatalom!

A kötet négy részből, két versciklusból, egy drámából és egy monodrámából áll. Az Almahéj-teák ciklusban az imaszerű és himnikus hangvétel az uralkodó. E nyitóciklus indítja azoknak a motívumoknak sorát, amelyek a köteten végigvonulva, hol eltűnve, majd előbukkanva a könyv egész hangulatát meghatározzák: így pl. a vadmadár a szabadságot és az állandóságot, a költői ént; a rongybaba a szegénység, kiszolgáltatottság, fenyegetettség, de mindeközben a gyermeki ártatlanság és meghittség érzetét kelti; egyszerre a lírai én elvesztett játékszere, s egyszerre annak tükörképe. A Ne köss a lábamra csengőt! istenes versfűzér is a sors megvallásáról és vállalásáról tanúskodik, az akaratlan költészetről: „néha verssor világos ujjamon”.

A Lenszál-idő, a világ látott-vágyott, eltűnt, mégis jelenvaló titkairól szól. Szimbólumrendszere – len, szél – az idő megtartó folytonosságának és az aktuális állapotot egyre felülíró folyamatosságának paradoxonát jelzi. Bábu és kerék című drámája a XIII. századi királyi udvari történet újraírása, kibővítése (1990). A trubadúr-világ történelmi elemei szerves egységben állnak groteszk, karneváli elemekkel. Humor és félelem, vitalitás és kiszolgáltatottságérzet szétbonthatatlanul szervesül Kiss Anna költői-drámaírói világában.

A Ha már csak levelezünk egy XVII. századi főúri asszony monodrámája. Férjéhez – kiről eldönthetetlen, hogy ténylegesen él-e még – írt levelei, amelyek urának a ládafiából előkerülő leveleivel, valamint holt fia verseivel ellenpontozódnak, nem csak az asszony sorsát tárják elénk a múltba hatolva, hanem magányával, magára- maradottságával tágabb értelemben, a német és török túléni akaró korabeli magyar világra kivetítve válik példázatértékűvé.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent kötet méltó darabja Kiss Anna archaikus, folklorikus költői-írói világának.