Október 22-én a Műegyetem rakparton gyűltek össze a megemlékezők, hogy együtt tisztelegjenek a hősök emléke előtt az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 66. évfordulóján.

„1956 üzenete szól a fiatalokról, a szabadságról és a nemzet szabadságáról, amelyet kivívni és védeni kell” –kezdte ünnepi beszédét Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke.

„Mi van a fiatalokban, amikor reménytelennek látszó helyzetekben is a forradalmat választják?” – tette fel a kérdést Harrach Péter. Válaszában úgy fogalmazott: ez a szabadságvágy. A szabadság azonban nemcsak az emberek személyes életében érvényesül, hanem a nemzet életében is. Legnagyobb ellensége pedig a félelem – tette hozzá.

Kiemelte, hogy „az utóbbi 500 évben nagyrészt birodalmak uralma alatt éltünk”: a török, az osztrák, a német és az orosz birodalom alatt. „Néhány évtizede önállóak vagyunk, azonban vannak birodalomépítők, akik nem így gondolják. 56 öröksége arra is kötelez minket, hogy ezt a harcot is megvívjuk és újra kimondjuk: éljen a szabadság!”

A magyarság soha nem mondott le a szabadságról!- ezt már Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter hangsúlyozta.

Gulyás Gergely kiemelte, 1956 hősei szabad hazát akartak nem csak maguknak, hanem a jövőnek is örökül hagyni.

„Habár a küzdelmük esélytelen és reménytelen volt, a hősök mégis vállalták a biztos halált, és nem remegtek meg a bitófa árnyékában sem, mégpedig azért, mert tudták, hogy igazuk van.” Végül kifejtette, az 1956-osok tanúságtétele bizonyítja, hogy a küzdelem értelme nem csak a győzelem lehet, és hogy az igazság mögött nem mindig áll többség, de jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni.

A beszédek után, a Műegyetemtől elindult a hagyományos fáklyás emlékmenet a Szent Gellért tér, Szent Gellért rakpart, Várkert rakpart, Ybl Miklós tér, Clark Ádám tér, Fő utca, Jégverem utca, Bem rakpart útvonalon egészen a Bem térig. A menettel arra a 66 évvel ezelőtt, október 22-án tartott diákgyűlésre emlékeztek, ahol a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és eldöntötték, hogy másnap, október 23-án a lengyel néppel való szolidaritás jegyében a Bem térre vonulnak.

Bem József szobránál Potápi Árpád államtitkár mondott beszédet, aki kiemelte: 1956 nemcsak a magyarok ügye volt.

Egész Európában, főleg Közép-Európában mindenki feszült figyelemmel követte, hogy mi történik nálunk. Természetesen voltak – a kommunisták – akik a hatalmukat féltették, de mások saját szabadságukat remélték a magyarok győzelmétől, mondván: ha Budapesten sikerülhet, akkor sikerül Prágában, Varsóban vagy majd Bukarestben is – mutatott rá.

1956 az egész magyar nemzet forradalma volt – hangsúlyozta.

„Azokban a napokban megtörtént a csoda: nemzetünk döbbenetes gyorsasággal forrt össze történelmi egységbe.

A kommunista rendszer, amely kölcsönös feljelentésre és besúgásra épült, hirtelen szembe találta magát a nemzeti egységgel” – fogalmazott, hozzátéve: történt mindez nemcsak egy városban, itt Budapesten, hanem az egész országban. A kommunista dogmák ellenében az egymásba vetett hit és bizalom lett úrrá a lelkeken – mondta.

Kiemelte: 66 évvel ezelőtt egyik napról a másikra helyreállt mindaz, amely az évszázados hagyományokra épült. A nemzet egységesen állt ki az elnyomóival szemben.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

Fotók: Balogh Mária