„A lelki térképek jobban izgatnak, mint a valóság panorámák.”

Vitézy László 1940. május 17-én született Budapesten. Családját a kommunizmus alatt osztályidegennek minősítették, vagyonát elvették. Osztályidegenként nem vették fel a főiskolára. 1959-től 1961-ig a Budapest Filmstúdió világosítója, 1963 és 1969 között a Mafilm segédoperatőre. Katonai szolgálata idején tudta meg katonatársától, Ragályi Elemértől, hogy be kell lépnie a Magyar Szocialista Munkáspártba annak, aki osztályidegenként be akar kerülni felsőoktatási intézménybe. Még a katonaság alatt belépett a pártba, amelynek 1988-ig tagja maradt.

1969 és 1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televíziórendező szakos hallgatója volt, majd 1973 és 1979 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja, 1979 és 1981 között pedig a Híradó- és Dokumentumfilmstúdió rövidfilmrendezője. 1981-ben a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezője, oktatófilm-operatőre, a Magyar Televízió szerkesztőség-rendezője volt, majd a Profilm vezetője lett. 1988-ban a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet egyik alapítója, 1990 és 1993 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának ügyvivője volt.

Az 1970-es, 1980-as években a Budapesti Iskola rendezői csoporttal a filmgyárat megújítva, új műfajokat megteremtve, egyszerű dokumentarista és játékfilmes eszközökkel készített filmeket a magyar szocializmus valóságáról. A Budapesti Iskola az 1970-es évek Magyarországán kialakult filmkészítési iskola, mely a dokumentum-, illetve játékfilmkészítés módszereinek sajátos ötvözésével kísérletezett. A mozgalom az 1959 óta működő Balázs Béla Stúdióban indult, ahol állami pénzből, de bemutatási kötelezettség nélkül alkothatott néhány évig minden frissen végzett főiskolás.

Olyan alkotások születtek a Budapesti Iskola égisze alatt, mint a Fekete vonat, Schiffer Pál rendezésében 1970. a Jutalomutazás, Dárday István, Szalai Györgyi, 1975. Családi tűzfészek, Tarr Béla, 1977. Cséplő Gyuri, Schiffer Pál, 1978.

Vitézy László a Békeidő című filmet forgatta 1979-ben a Budapesti Iskola keretei között, amely egy elnéptelenedő falu termelőszövetkezeti elnökének küzdelméről szólt a hatalmát védő felső vezetéssel szemben, a kádárizmus éles kritikáját adta, és amelyért megkapta a mannheimi filmfesztivál nagydíját. Fontos szempontnak tekintette a hiteles ábrázolást. Lelki értelemben vett hitelességet értett ez alatt, ezért nem színészekkel, hanem amatőr szereplőkkel dolgozott.

A szocializmusban olyan filmeket akart csinálni, ami nem csak az elégedetlenséget akarta kifejezni, hanem kifejezetten a rendszer megváltoztatásáért kiált.

A kommunizmust a saját bőrén is megtapasztaló filmrendező számos alkotásában aprólékosan és könyörtelenül megmutatta a valóságot: a játszmákat, a kiégéseket, a megoldatlan és megoldhatatlan sorsokat.

A rendszerváltást követő években olyan műsorok kötődtek a nevéhez, mint az Átmenet (később Háló), a Betlen Jánossal forgatott Jani házhoz megy, a Théma vagy épp az Aktuális. Amikor 2002 augusztusában kézhez vette felmondólevelét, a Magyar Televízió legnagyobb beszállítói közé tartozott.

Ezek után kezdődött pályafutásának harmadik szakasza, amikor televíziós játékfilmeket készített. Már a 2008-as A Hortobágy legendája című filmetűdben feldolgozta Móricz Zsigmond Komor ló című novelláját, ám ezt követően további négy filmet forgatott az író művei nyomán – Égi madár (2011), Pillangó (2012), A galamb papné (2013), Házasságtörés (2019) –, a 2015-ös A fekete bojtár pedig nem más, mint a Móricz-féle Barbárok és Sinka István önéletírásának egybedolgozása.

Filmjei között volt a Leleplezés (1979), a Vörös föld (1982), a Reformgondolatok (1984), az Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1987), Az Illés-sztori (2000), A Hortobágy legendája (2007). Az énekesnő (2022), amely Szűcs Sándor focista és Kovács Erzsi táncdalénekesnő ötvenes évekbeli tragédiáját mutatja be, és megkapta a legjobb tévéfilmnek járó díjat a Magyar Mozgókép Fesztiválon.

Az 2022-ben Medgyessy Éva tollából Kamerapárbaj címmel megjelent életművét áttekintő kötet bemutatóján Káel Csaba kormánybiztos úgy fogalmazott: Vitézy László minden munkája kivételesen bátor, egészen a falig menő rendszerkritika is egyben. A szocializmus valóságára megalkuvás nélkül, komplexen világítanak rá munkái.

Dokumentumfilmjei legalább annyira átélhetők és játékfilmszerűek, amennyire kendőzetlenül, könyörtelenül és hitelesen ábrázolja a valóságot fikciós alkotásaiban.

Munkásságát számos díjjal elismerték, 1980-ban a Békeidőért megkapta a mannheimi filmfesztivál nagydíját, 1983-ban a Magyar Filmszemle díját, 2018-ban a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb televíziós filmrendezőnek járó díját. 1980-ban Balázs Béla-díjat, 1987-ben SZOT-díjat vehetett át, 2014-ben érdemes művész, 2020-ban kiváló művész címmel, 2021-ben a közmédia Sára-Csoóri Életműdíjával tüntették ki, 2023-ban Kossuth-díjat kapott Magyarország számára kivételesen értékes és az egyetemes filmművészetet is gazdagító művészi pályafutása, a Budapesti Iskola ikonikus alakjaként a szocializmus tabutémáit szociografikus alaposságra építő kifinomult művészi igénnyel megjelenítő alkotásai, a magyar irodalom klasszikus műveit méltó módon adaptáló rendezései elismeréseként.

2021-től a Nemzeti Kulturális Alap Filmművészeti Kollégiumának tagja volt.

Vitézy Lászlót a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti. 

Fotó: Filmhu