Forma és felület – Formában forma

Radics Márta az általános iskolától kezdve készült művészeti pályára. Művészeti szakközépiskolát és iparművészeti főiskolát végezve az alkotói munka és – több mint húsz éve – középiskolai művésztanári feladatok határozzák meg pályafutását. Keramikusként a témák és technikai megoldások jellemzik a figuralitás és az absztrakció viszonyát munkáiban. Szándékai szerint igyekszik az egyensúlyt megragadni a forma, a felület és a gondolati tartalom együtthatásában a kerámiatechnológia segítségével. 2019-ben önálló kiállítást tarthatott a lettországi Daugavpils Mark Rothko Művészeti Központban, miután egy „Memory Box” című nemzetközi kerámiaversenyen önálló kiállítás díjat nyert. Idén Miskolc város díjazottjaként Kondor Béla Díjjal jutalmazták munkásságát. Tevékenységét a Nemzeti Kulturális Alap több alkalommal is támogatta.

Mikor döntött úgy, hogy iparművészettel, azon belül is a kerámiával fog foglalkozni?

Hetedikes koromban kezdtem készülni a művészeti pályára. Jászapátin töltöttem a gyerekkoromat, ott a szülőhazám, ott jártam általános iskolába. Volt egy nagyon aranyos rajztanárom, Deli Marika, aki a Tömörkény István Szakközépiskolába készített fel gyerekeket a felvételire. Látta, hogy jól rajzolok, érdekel a vizuális világ, megkérdezte, hogy akarok-e rajzzal foglalkozni a későbbiekben? Igent mondtam. Voltak korábban tanítványai, akiket a „Tömörkénybe” textil szakra vettek fel, de nekem azt ajánlotta, hogy ne textil szakra jelentkezzek, hanem kerámiára, annak ellenére, hogy gyerekkoromban már tudtam kötni, varrni, hímezni. Akkor nem kérdeztem az okát, de utólag kiderült, hogy egyszer volt valamilyen foglalkozás, ahol gyurmázni kellett és akkor úgy látta, hogy nekem az jól megy. Így jelentkeztem nyolcadikos koromban kerámia szakra a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolába. Ezzel kezdődött a kapcsolatom az iparművészeti vonallal.

Onnan egyenes út vezetett az Iparművészeti Főiskolára?

Majdnem. Volt egy kis kitérő, egy kis lázadás bennem. Először a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem festő szakra, oda nem kerültem be, majd véletlenek egymásutánja segítségével, gondviselésnek is nevezhetném, beiratkoztam az Iparművészeti Főiskola előkészítőjére, ahol egy évig készültem a felvételire. A sikeres felvételi után kerámia-porcelán szakon folytattam a tanulmányaimat, ahol Kádasi Éva volt a tanárom.

A főiskola elvégzése után külföldön élt egy darabig. Tudott ott művészi tevékenységet végezni?

Svédországban, Umeåban éltem két évig a családommal. A férjem, Országh Gábor is Iparművészeti Főiskolát végzett, formatervező szakon, őt mesterképzésre vették fel az Umeåi Egyetem Dizájn Intézetébe. Egy „Forma” nevű kerámiacsoport működött Umeå mellett Röbäckben, ahol két évig sikerült dolgoznom az ottani kerámiaműhelyben.

Hazatérésük után Miskolcra költöztek. Miért oda?

A férjem az oka ennek is, aki miskolci. Örökölt egy földet Miskolcon, és úgy jöttünk haza külföldről, hogy nem volt másunk, csak ez a föld. Nem bántuk meg, szeretünk itt élni, a természet és a város különleges kapcsolata nagyon inspiráló közeg számunkra.

Mesealakok, mesefigurák vagy azokra emlékeztető alakok, tárgyak sokszor jelennek meg alkotásaiban, még akkor is, amikor nem annak szánja őket. Gondolok itt a diplomamunkáira is.

A diplomamunkámnak az volt a címe, hogy „Képzeletbeli élőlények és élőhelyeik”. Igazából gyerekkoromban nagyon szerettem a sciens fictiont meg a meséket. Mindig is nagy meserajongó voltam, sokat olvastam. A diplomamunkám figurális, de egyben absztrakt is, igen, ahogy ön mondja képzeletbeli, meseszerű lényeknek különböző megfogalmazása. Párhuzamosan a kamuflázs fogalma köré építve próbáltam kialakítani egy helyet, ahol a lények biztonságban érzik magukat, és ezt játékos módon próbáltam bemutatni. Ez kézműves technikával készült kollekció volt… De, ahogy mondja, mostanában is látom ezeknek a lényeknek elő-előtörését egy-egy munkámban.

A hal és a víz is két fő témája. Mi az oka ennek?

Ezt mostanában fogalmaztam meg én is magamban. Jászapátiban egy kis parasztházban nőttem fel, mely tíz méterre volt egy halastó partjától, így én minden nap kapcsolatban voltam a tóval. Ott játszottam, ott néztem a békákat, a halakat, az ebihalakat…a víz hullámzása, illata, a szúnyogok, a békabrekegés… ebben nőttem fel.  Hálát adok, hogy ilyen csodálatos helyen, szerető családban nevelkedhettem.

Utóbbi munkáiban szinte minden tárgyon csonkolt hatást keltenek a szabályos formák felületei. Mitől alakult így?

Egyrészt ez egy technikai kísérlet, amit elkezdtem. Volt egy erős szakmai kíváncsiság bennem, hogy ezt az érdekes, drámai felületi hatást, hogy tudom elérni különböző kerámiatechnológiai eszközökkel. De nem csak technológiai okai vannak. Párhuzamosan alakultak a dolgok. Amikor a technológiát megtaláltam, és gazdag felületképzést tudtam elérni, akkor rájöttem, hogy ez egy olyan kifejezési eszköz is lehet, amivel nagyon sok gondolatot, üzenetet meg tudok megfogalmazni. Valahogy magaménak kezdtem érezni ezt a vizuális hatást, hiszen számos fogalommal tudtam társítani, melyeket ezzel a vizuális eszközzel izgalmasan ki tudtam fejezni. A felületi játék gyakran átbillent formaképzési szintre, mely felismerés még több izgalmas kísérletre sarkallt. Gondolatilag jelen van az a féle kontraszt, ami az élet sebezhetőségéről és újjászületéséről szól. Egy bizonyos szabályos keretek között létrejövő szituáció, valamilyen élethelyzetből kinövő, kitörő pozitív gondolat vagy cselekedet, ami az embert továbblépésre ösztönzi.

Mi volt ez a technikai váltás?

Egy ideig figurális dolgokkal foglalkoztam. Említette a diplomamunkámat, ami egy játékos, meseszerű figuralitást képviselt, később volt egy olyan szakasza a munkáimnak, amikor nagyon egyértelmű figuralitással dolgoztam, például felnagyított fejeket, arcokat, nagyobb méretű portrészobrokat készítettem, amelyek nem evilági arcok voltak. Akkor ott éreztem, egy ponton, hogy váltanom kell, hogy a figuralitásból át kell lépnem valamilyen absztrakcióba. Akkor ezt nem fogalmaztam meg magamnak, hogy miért, de utólag úgy gondolom, hogy az absztrakció első olvasatra lehet, hogy zártabbnak tűnő kifejezési eszköz, de nem. Éppen ellenkezőleg, minél több absztrakt elemet építek egy munkámba, annál szabadabban tudom társítani fogalmakhoz. Annál több gondolatot tudok ébreszteni, ellentétben azzal, hogyha egyértelmű figuralitásban fejezném ki az üzeneteimet.

Ezeket a gondolatokat a címek jelenítik meg, vagy a befogadóra van bízva a felfedezés?

Mindkettő, arra nagyon próbálok odafigyelni, hogy ez a „féktelen” felületkialakítás ne váljon egy burjánzó, látszólagos attitűddé, hogy ne feledkezzek bele ebbe a látványos felszíni játékba, és mindig valamilyen üzenet, fogalomtársítás legyen jelen. Ezért a címek megfogalmazására nagyon pontosan odafigyelek. Az én üzenetem a címekben van, de mindig hagyok egy kis rést, hogy az üzenet a másik emberben akár egy más fogalommá is átalakulhasson. Mondok egy példát: A Kő Szalamandrákkal című munkámban a zárt geometrikus világból kitörnek a szalamandrafarkak, de hogy kitörnek-e, vagy a kő magába zárja a szalamandrákat, a néző dönti el.

Díjat nyert egy pályázaton, aminek következtében önálló kiállítása volt a lettországi Mark Rothko Művészeti Központban Karaliste (Királyság) címmel.

Igen, erre nagyon büszke vagyok. Meg volt hirdetve egy nemzetközi kerámiaverseny „Memory Box” címmel. Egy „emlékdobozt” kellett készíteni, kerámiából vagy porcelánból, emellett meg kellett magyarázni, hogy az emlékdoboz, melyet készített az alkotó, mely emlékeket idéz fel, milyen emlékekből fakad. Beadtam a pályázatra a konkrétan erre a versenyre készített „Deep Inside” (Mélyen Legbelül) című munkámat (Nyitókép). Annak is nagyon örültem, hogy beválogatták a kiállításra, aztán meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik díjazott lettem. Önálló kiállítás díjat nyertem, melynek a lettországi Daugavpils Mark Rothko Művészeti Központ adott otthont. A kiállításomnak Karaliste, Kingdom, azaz Királyság volt a címe, katalógus is készült a kollekcióról. Nagyon boldog voltam, hiszen a kiállítást magas színvonalon építették föl a szervező kurátorok.

Mit gondol Rothko művészetéről?

Itt láthattam élőben Rothko képeket először élőben, lenyűgöző volt. Azok a színes sávok, amiket lát az ember, egy laikus számára egyszerűnek tűnő képalkotás, de nem. Ami mögötte van, az a sejtelmes, sejtető érzés, amikor az ember nézi a horizontot, vagy néz egy jelenséget, csak hártyaszerűen, elhomályosodva szinteket lát…mintha egy másik dimenzióba át tudna lépni, ott van, de mégsem. Engem nagyon megkapott.

Az oktatás milyen szerepet játszik az életében?

Amikor visszajöttünk Miskolcra a férjemmel külföldről, művészeti iskolában kerestünk művésztanári állást. Én el is helyezkedtem az itteni állami művészeti szakközépiskolában, és 2001 óta középiskolai művészetet oktató tanárként dolgozom. Nagyrészt kerámia és porcelán szakmát és rajzot tanítok, ez a tevékenység a mai napig meghatározó szerepet tölt be az életemben.  

Akkor ideje nagy részét ezzel a munkával kell eltöltenie.

Igen, de ez úgy működik nálam, hogy ahogy tanítom a szakmát, én is tanulom. Nagyon sokféle technológiát meg kell mutatnom a diákoknak, van, amelyekkel még én sem találkoztam, de ahogy megmutatom nekik, vagy, ahogy utánanézek, azzal én is megtanulom. A rajzoktatással is így vagyok, nem csak hogy szinten tartja a tudásomat, hanem fejlődni is tudok. És hát a diákoktól is nagyon sokat kapok. Emberileg is. Persze nehéz az egyensúlyt kialakítanom, a saját alkotómunkám és a tanári pálya között, nagyon nehéz, de minél befogadóbb és megengedőbb az ember, ha nincs benne az a görcs, hogy elveszi tőle a tanítás az alkotóidejét, akkor azt mondhatom, hogy én rengeteget kaptam a tanítástól.

Idén nyerte el Miskolc városától a Kondor Béla Képzőművészeti Díjat. Mit jelent ez a számára?

Nem számítottam rá, amikor megtudtam, hogy jelölt vagyok, már azt is nagyon megtisztelőnek tartottam. Ez egy képzőművészeti díj, melynek azért is örülök annyira, mert az iparművészet és képzőművészet összeolvadásával jöttek létre az eddig készült munkáim, melyek között sok grafika is található. Tehát mindkét oldal jelen van a munkáimban és ezt nem csak én gondolom így. Sokat jelent nekem, nagyon megtisztelő a város részéről.

Miben segíti tevékenységét a Nemzeti Kulturális Alap támogatása?

Ez a sok siker nem jött volna létre a Nemzeti Kulturális Alap támogatása nélkül. 2018-19-ben kaptam az első alkotói támogatásomat „Felület és Forma” címmel, ebből az alkotói támogatásból készített munkák óriási szerepet játszottak a Mark Rothko Művészeti Központban és a Miskolci Galériában rendezett „Utórezgés” című önálló kiállításaim létrehozásában. A második támogatást 2021-22-ben kaptam „Formában Forma” címmel, mely többek között a Miskolci Színházban rendezett „Tisztás” című önálló kiállításomban volt nagy segítséggel. A támogatásokból folyamatosan részt tudok venni számos hazai és külföldi megmérettetésekben. A közelmúltban rendezett és jelenleg is zajló nemzetközi kiállítások helyszínei, ahol kiállítóként vettem és veszek részt, például Románia, Spanyolország, Szlovénia és Portugália.

Nyitókép Országh Kamilla

Radics Márta: Mélyen legbelül

Van-e olyan ősi emlék, ami belső kódolt üzenetet hordoz az emberiség számára? Hiszem, hogy tudatunk mélyén létezik egy szakrális emlék, amely meghatározza létezésünk lényegét és értelmét. Fénye éles ellentétben jelenik meg nehéz emlékkövek sötét tömegével.