Kiss-Kuntler Árpád fotográfus Magyar családok című fotográfiai sorozatát készítette el, melyet a Nemzeti Kulturális Alap is támogatott. „Számomra a család fogalma nem csak a papát, a mamát, a gyerekeket öleli fel, hanem mindazokat a mikroközösségeket is, amelyek egy fedél alatt élik az életüket, illetve önmagukat egy családnak írják le” – mondja a művész.

Miként zajlott az alkotói folyamat, mi inspirálta?

Már a 80-as évek közepén érdekelni kezdett, hogyan viselkednek a fotóalanyok a kamerám előtt, ha egy váratlan szituációban, a felkészülés lehetősége nélkül állnak az objektív elé.

A Nagybaracskai Szoció-fotográfiai Alkotótelepen 1983-ban készítetten az első hasonló tárgyú anyagomat, Köz-intézmények Nagybaracskán, 1983 címmel. Akkor még a munkahelyeik színes külső képeivel párosítva a fotóalanyok tágan értelmezett portréit. Igyekeztem a falunak az akkor még főbb munkahelyei, foglalkozásai, “köz” intézményei köré csoportosítani a felvételeket. Ennek az anyagnak egy része az Instagramon elérhető.

Az akkori munkámhoz inspirációt az 1920-as és az 1930-as években ez ügyben kiemelkedőt alkotó, August Sander német fotográfus munkáiból merítettem. Legközelebb a 2010-es évek közepén merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne folytatni az anyagot, de most már nem belekeverve a munkahelyeket, hanem pőrén csak a portré lehetőségeit kihasználva.

2017-ben a Szebeni Fotográfiai Alkotóműhely keretein belül biztosítottak számomra két hét gondtalan alkotási lehetőséget. Ekkor kezdtem el fényképezni a magyar családokat, spontán, az utcán megszólítva az alanyokat. Igyekeztem, hogy lehetőleg minden társadalmi rétegből, foglalkozásból, korcsoportból legyenek képviselői a nemzetnek a készülő grandiózus tablón. Ez a látlelet számomra felért egy vaskos szociográfiai tanulmánnyal.

Milyen fő perspektívából mutatja be a témát?

Számomra a család fogalma nem csak a papát, a mamát, a gyerekeket öleli fel, hanem mindazokat a mikroközösségeket is, amelyek egy fedél alatt élik az életüket, illetve önmagukat egy családnak írják le. A felvételezésnél arra törekedtem, hogy minden alany neve, életkora és foglalkozása rögzítve legyen és a publikáláshoz beleegyezésüket is adják.

Később a 2020-as évek elején ugyancsak a Szebeni Műhely keretein belül eljutottam a szerbiai Zentára, majd a rákövetkező évben 2023-ban az Alkotótelep a szlovákiai Kassán ütött tanyát, azzal a szándékkal, hogy a következő évek alatt körbejárja az elszakadt magyarlakta területeket. Minden évben egy másik ország magyarnyelvű területeit felfedezve.

Ez igen jó alkalom volt számomra, hogy a kezdetben Magyarországra koncentrálódó anyagomat kibővíthessem és pár év múltával egy nagy összesítő kiállításon, illetve albumban mutathassam be a külhoni területeken élő embereket is. 

Az egyes képeket formailag a 70-es évek Polaroid kameráinak a stílusában kereteztem, ezzel is erősítve a képek elkészültének rögtönzött és megismételhetetlen voltát.

Mikor és hol ismerhetjük meg az elkészült sorozatot?

Az Instagramon látható némi ízelítő az anyagból. Sajnos a honlapom átalakítás alatt áll, így erre a lehetőségre szorítkozom pillanatnyilag. Az eddigi kiállításokon a készülő anyagot nagy tabló formájában állítottam ki, mintegy rögzítve az adott kor vizuális lenyomatát.

Miként segíti az NKA támogatása a munkafolyamatot?

Ezúton is köszönöm az NKA-tól kapott egyszeri támogatást, mely nagyban segített az adott helyszínekre eljutnom és egyben ösztönzött arra, hogy határidőre az anyagot bemutatható állapotba hozzam, ami nem mindig egyszerű feladat a mindennapi kenyérkereset mellett.