Interaktív kamaratárlat a középiskolai IT-oktatás hőskoráról

A túrkevei Finta Múzeum, az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság közös projektje a túrkevei múzeum Vadász Pál kiállítótermében március óta – május elejéig – látható School-Computer interaktív kamaratárlat a középiskolai IT-oktatás hőskoráról. A tárlatot a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az Informatikai Történeti Múzeum Alapítvány valósította meg. A három intézményt az informatika iránti elköteleződés és Képes Gábor, a kiállítás rendezője, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) újonnan kinevezett ügyvezető igazgatója kapcsolja össze. Képes Gábort kérdeztük a kiállításról.

Hosszú út vezetett odáig, hogy a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezető igazgatójának nevezték ki, amihez gratulálok.

Nagy büszkeség ez számomra, mert 23 éve vagyok tagja a Neumann Társaságnak, tehát kötődöm ehhez a brandhez, igyekszem méltó lenni hozzá.

Milyen új feladatai vannak az NJSZT ügyvezetőjeként?

Én 2016 óta főmunkatársként alapvetően az informatikai örökséggel, a múzeumi résszel foglalkoztam, de a Társaság 2019-es vezetőváltása után a marketing és kommunikáció vezetése is a feladatom lett. Tavaly év végéig ebben tevékenykedtem, de azért az én szívem csücske továbbra is a múzeum. Szalay Imre ügyvezető nyugállományba vonulásakor vetődött fel, hogy én legyek az új ügyvezető. Ez sok adminisztrációs feladattal is jár, illetve szponzorkereséssel. Igyekszem megfelelni a feladatoknak.

Azért jut ideje a múzeumi tevékenységre is, bizonyítja ezt a School-Computer kiállítás is.

Túrkevén a School-Computer kiállítást is magam állítottam össze, rendeztem meg. A megnyitón tartottam egy tárlatvezetést, ami a Finta Múzeum oldalán elérhető. 

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megrendezett School-computer tárlat egy időszaki kiállítás, és alapvetően a magyar középiskolai számítástechnikai oktatás területét mutatja be, ami hivatalosan a nyolcvanas évek első felében kezdődött el. A kormányzat akkor rendelt el egy iskolaszámítógép-programot, az iskolák ellátására számítógépekkel. De, ahogy a mélyére ástunk a témának, kiderült, hogy az 1950-es 60-as évek fordulóján már voltak olyan magyarországi középiskolai tanárok, akik ezt az akkor vadonatújnak számító témát, az informatikát, amit akkor még kibernetikának hívtak, már elkezdték tanítani középiskolákban.  

Miért tartják pedagógiai szempontból fontosnak, hogy a diákok megismerjék a régi számítógépeket és működésüket?

Nagyon helyénvalónak tartjuk, hogy átnevezték az informatika tantárgyat digitális kultúrává, mert ez jól érzékelteti azt a folyamatot, ahogy a digitalizáció átjárja a társadalmat. Tulajdonképpen ma már digitális állampolgárokat nevelnek az iskolákban, és azok a készségek, amelyek a számítógép kezeléséhez kellenek, ma már az összes többi tantárgyban is hasznosulnak. Emiatt látjuk fontosnak azt a folyamatot, ahogy az iskolákban ez a tudás, ez a készség megjelent, és szeretnénk igazi példaképeket felmutatni mind a mai diákok, mind pedig a mai tanárok számára.

A School-computer kiállítás hivatalosan az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány kiállítása, ez az alapítvány pályázott a Nemzeti Kulturális Alapnál, de ennek az alapítványnak az egyik alapítója a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, aminek én az ügyvezető igazgatója lettem. Ez Magyarország legrégebbi nonprofit tudományos informatikai egyesülete. A kiállítás kapcsán az volt a célom, hogy ne csak műtárgyakat mutassunk be, hanem törekedjünk arra, hogy az 56 éve működő NJSZT-nél felgyűlt tudást is minél gazdagabban bemutassuk, elérhetővé tegyük a látogatók, érdeklődők számára. Ennek érdekében a kiállítás mellé fejlesztettünk egy internetes oldalt, ahol rendszereztük ezeket a tudásokat, a Neumann Társaság virtuális gyűjteményeiből, Informatikatörténeti Adattárából válogatva elsősorban. Bemutatunk tanárpéldaképeket, nagy hírű informatikai versenyeket, és a műtárgyak mellett különböző cikkeket, tanulmányokat, konferenciaelőadásokat, videókat a témában.

Látható a virtuális kiállításon a – schoolcomputer.ajovomultja.hu oldalon -, hogy kik voltak az ismereteket átadó nagy tanáregyéniségek, példaképek. Önre ki volt a legnagyobb hatással?

Rám egyértelműen Kovács Mihály piarista szerzetes volt nagyon nagy hatással, aki Magyarország első középiskolai informatikatanára volt – és akit személyesen is ismerhettem idős korában és egy kivételes, igaz ember volt. Ő az 1958/59-es tanévben kezdett el kibernetikát tanítani a Budapesti Piarista Gimnáziumban. Ez akkor fantasztikus újítás volt, gyakorlatilag a legelső magyar számítógép megépítésével párhuzamosan ő már szakkört tartott a fiúknak, mert fiúiskola a piaristák gimnáziuma. Amiatt, hogy egyházi szereplő, szerzetes volt, elég sok akadállyal kellett szembenéznie. Nehezen tanulhattak tovább a diákjai, sok diákja emigrálásra kényszerült, akkori szóval „disszidált”, de még ezeket a nehézségeket is pozitív irányba tudta fordítani, és a külföldre szakadt tanítványaitól értékes szakirodalmakat kapott, amelyek alapján ő világszínvonalon tanította a kibernetikát meg később számítástechnikát. 

A másik példakép, akit kiemelnék az a Simonyi Endre, aki nem középiskolai tanár volt, és ezt is szeretném hangsúlyozni, hogy a példaképek között olyan kétharmad egyharmad arányban tanárok mellett olyan mérnököket, programozókat is bemutatunk, akik kívülről támogatták az oktatásban a számítógép megjelenését. Simonyi Endre mérnök volt, és nagyon korán felhívta arra a figyelmet, ahogy ő mondta, hogy szükség van egy „Trabantra” a számítógépek között, azaz egy olyan elérhető árú számítógépre, amely iskolákban, otthonokban, kisvállalkozásokban is megjelenhet. Az ő tevékenysége tulajdonképpen előkészítette azt, hogy az iskolákban, magánlakásokban megjelenhettek a számítógépek Magyarországon.

Önnek van-e kedvenc múzeumi tárggyá vált számítógépe?

Igen, egyértelműen. A kiállításon bemutatott tárgyak közül a HT 1080Z. Ez a Híradástechnika Szövetkezet által gyártott iskolaszámítógép. Maga a gép is tetszetős érdekes konstrukció, amely tulajdonképpen egy távolkeleti, ázsiai számítógép licence volt, egy kazettásmagnóval egybe épített elég robosztus megjelenésű gép, de legalább annyira érdekes, hogy milyen szoftverek jelentek meg rá. Középiskolai tanárok a fizika, csillagászat tanítására, történelemtanításra, nyelvoktatásra, matematikaoktatásra is használták ezt a gépet – és természetesen e mellett a gép mellett, szakkörökön kezdte el a BASIC programozási nyelvet megismerni az a korosztály, akik olyan szerencsések voltak, hogy épp az iskolaszámítógép-program aranykorában kezdték a tanulást – úgy jó 40 évvel ezelőtt.

Mikor lesz Budapesten is a kiállítás?

A túrkevei múzeum Vadász Pál kiállítótermében van a fő időszaki kiállítás, amely nem jöhetett volna létre a Nemzeti Kulturális Alap támogatása nélkül. Nagyon régi együttműködő partnerünk a túrkevei, nagy hagyományokkal rendelkező múzeum, és a fő cél az volt, hogy náluk ez a kiállítás bemutatkozzon. Vállalásunk volt az is, hogy a kiállítás egy – talán valamicskét csökkentett, adaptált – verzióját bemutatjuk ebben az évben, május második felétől a Neumann Társaság székházában is, Budapesten, a Báthory utcában. Itt van egy pincehelyiség, amit egyébként a Simonyi Endre által alapított HCC számítógép építő klub is használt annak idején, ami tulajdonképpen egy stílszerű helyszín, ott, illetve az iroda aulájában tervezzük a kiállítást bemutatni. Utána a nagy részét el fogjuk vinni Szegedre, a Neumann Társaság által fenntartott Informatika Történeti Kiállításba, amely egy 1200 nm²-es muzeális kiállítás a Szent-Györgyi Albert Agora területén: ott lesz az igazi helye!

Milyen visszajelzéseket kaptak a Finta Múzeum-beli kiállításról?

Túrkevén rengeteg diákcsoport látogatja a kiállítást, a Ványai Ambrus Technikum, a helyi informatikai iskola hoz főleg csoportokat, rendhagyó informatikai órákat tartanak a tanárkollégák a kiállításon, de érkeztek Szolnokról és Budapestről is látogatók. Kapás János Zsolt igazgató úr csapata magáénak érzi a kiállítást és lelkesen, kreatívan kapcsolódnak, például tartottunk egy Wizard of Wor versenyt is, játékbajnokságot a népszerű – és az oktatásban is jeles szerepet betöltő – Commodore-64 típuson. A gyerekek számára rendkívül izgalmas a negyven évvel ezelőtti platformok összehasonlítása a mai tanulásra és játékra használt gépekkel, így ez nekik egy igazi időutazás.

Az még egy fantasztikus hozadéka a kiállításnak, hogy miután megnyitottuk Túrkevén, megkeresett minket Simon László tanár úr lánya – Simon László Túrkevén volt híres informatikatanár, sajnos már elhunyt –, és fölajánlott nekünk egy, az édesapja által tervezett úgynevezett mű-teknősbékát. Ez olyan, mint egy robot, egy teknősbéka állatmodell, amit Simon László a hatvanas évek második felében tervezett. A kibernetika tudományában ezek nagyon kiemelt jelentőségű tárgyak, az ún. állatmodellek, mert ezekkel vizsgálták, hogy milyen életfolyamatokat lehet gépesíteni, hogyan lehet gépi úton modellezni egy élő szervezet működését. Több mint tíz éve rendeztem a Kibernetika hőskora című tárlatomat a túrkevei Finta Múzeumban – és azóta vágyam volt, hogy ez az unikális állatmodell előkerüljön. A második félév során a Simon-féle műteknős is Szegedre fog kerülni, múzeumunk jelképe, a Muszka Dániel-féle Szegedi Katicabogár mellé.

Ha nincs a School-computer tárlat, alighanem soha nem jelentkezik az örökös. Így a Nemzeti Kulturális Alapnak is köszönhetően került be ez a tárgy a gyűjteményünkbe.

A kiállítás május elsejéig látható a túrkevei Finta Múzeumban.

Nyitókép: www.njszt.hu