Timár József színművész családjától jelentős színháztörténeti dokumentumokat vásárolt meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával.
Timár József a 20. századi magyar színházművészet kiemelkedő jelentőségű alkotója volt. Pályafutását a Nemzeti Színházban kezdte 1925-ben. A második világháborút követő politikai fordulatot követően, 1949-ben fegyelmivel elbocsátották állásából, s évekig fizikai munkából élt. Csak 1953-ban szerződtette a Madách Színház; 1959–1960-ban ismét a Nemzeti Színház tagja lehetett.
Életeleme volt a színpad, nem ismert műfaji vagy szerepköri korlátokat, több mint kétszáz szerepet alakított harmincöt éves pályafutása alatt. Kimagasló tehetségű, erőteljes jellemszínész volt, szinte eszköztelen játékmódja, jellegzetes, gazdag tónusú hangja számos szerepkörben érvényesült. Eljátszotta Ádámot és Lucifert Az ember tragédiájában, Mefisztót a Faustban, Shakespeare drámái közül Othellót és Antoniust, VII. Gergelyt és Széchenyit Németh László drámáiban, Rank Doktort Ibsen Nórájában, a Színészt Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Agárdi Pétert Heltai A néma leventéjében, Versinyint Csehov A három nővérben.
Timár József halála előtt nem sokkal, 1959. november 21-én szerepelt először Willy Loman szerepében Arthur Miller Az ügynök halála című művében. A bemutatót a Nemzeti Színházban Marton Endre rendezte. Már halálos betegen alakította a szerepet, az orvosi tiltás ellenére minden este kijött a kórházból, hogy két órára eljátszhassa a halált, megrendítő küzdelme ma is a művészi helytállás és küldetéstudat jelképe. Utoljára 1960. május 24-én lépett színpadra, a halál október 3-án, Budapesten érte, a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára. Az előadásról tévéfelvétel is készült.
Timár Józsefet elsősorban a kommunista diktatúra művészáldozataként ismeri a színházi szakma és a közvélemény, annak ellenére, hogy Demeter Imre Köszönöm a tüzet… (1971) című könyvében megrajzolta a színész pályaképét. Bár azok a levelek és iratok, melyek Timár megvételre felajánlott hagyatékában találhatók, alapjában nem módosítják a művész megítélését, abban segítségére lesznek a kutatóknak, hogy az életpálya egyes szakaszait jóval árnyaltabban mutathassák be. Ilyenek azok a levelek, melyek Perczel Zitával, Major Tamással, Németh Lászlóval való kapcsolatát dokumentálják; ilyen az a végzés, mely arról értesítette a színészt, hogy megszüntették a „magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt indított bűnvádi eljárást Horthy Miklós kegyelméből”, s legfőképpen a Nemzeti Színházból való elbocsátásának dokumentumai. Utóbbiak jól kiegészítik Révai József írásba foglalt utasítását, mely Major Tamás hagyatékában lelhető fel.
Az 1950-es évek Madách Színházáról nem született még komoly színháztörténeti összefoglalás. Ha valaki egyszer erre vállalkozik, alapvető forrásokra bukkanhat Timár József hagyatékában. A bemutatók szövegkönyvei önmagukban is értékesek, hiszen Pártos Géza, Bozóky István, Both Béla és Ádám Ottó rendezéseinek húzott szövegét tartalmazzák; több példányban néhány bejegyzés is olvasható – írta Gajdó Tamás a Nemzeti Kulturális Alaphoz szóló szakértői beadványában.
Ki kell emelni a kollekció gazdag fotóanyagát. Szinte minden fontosabb Timár-szerepről van felvétel, melyek jól kiegészítik az Országos Színháztörténeti Múzeum Fotótárának anyagát. A hagyatékban számos olyan írás, forgatókönyv, újságcikk, hangfelvétel található, melyek Timár József kultuszának beszédes bizonyítékai.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvásárolt dokumentumok jelentősen segítik az Országos Színháztörténeti Múzeum munkáját.
Néhány tétel a megvásárolt dokumentumok közül:
Németh László levelei Timár Józsefnek: 2 db. (autográf tinta, 1938; 1957)
Perczel Zita levelei Timár Józsefnek, autográf ceruza, 1935-1940. 12 db
Végzés: Timár József a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt indított bűnvádi eljárást Horthy Miklós kegyelméből megszüntették. Győr, 1943. febr. 18.
A Nemzeti Színházból való elbocsátásának és az azt követő munkavállalásának dokumentumai, 1950. jan. – 1951. febr. 5 db.
Nyitókép: https://www.ujsagmuzeum.hu/timar-jozsef/