„Eddig csupa boldog gyereket láttam, öröm volt figyelni, mennyire “élik” a történetet, milyen intenzíven, őszintén reagálnak a látottakra” – mondta el a Toldi mozifilmről Csákovics Lajos társrendező, aki a Jankovics Marcell tervei és rendezése által útjára indult munkát az NKA elnöki posztját két alkalommal is betöltő filmrendező halála miatt nélküle kényszerült befejezni.

Milyen érzés volt befejezni az alkotást?

A Toldi moziváltozatának rendezése megtisztelő és szép feladat volt, szakmai pályafutásomban eddig a legnagyobb. Marcell személyes jelenlétének fájdalmas hiányát mindvégig éreztük, de igyekeztünk az új jeleneteket is az ő szellemiségét követve kitalálni, elkészíteni.

Miként emlékszik vissza, milyen munkatárs volt Jankovics Marcell?

Jankovics rendezőként és munkatársként is messze rugalmasabb és kedvesebb személy volt, mint amire előzetesen számítottam. Kimondottan nyitottan állt hozzá a kollégáktól jött ötletek – legyenek azok látvánnyal vagy tartalommal kapcsolatosak – beépítéséhez, persze, ha azok egybevágtak az ő elképzelésével. És természetesen megnyugtató volt az egész stáb számára az a céltudatos rendezői hozzáállás, a szakmai és általános tudás, a műveltség, amivel irányította a csapat útját a mozifilmet megelőző sorozat gyártása idején.

Már látható néhány hete a film. Milyen eredményeket ért el az alkotás?

A hatodik heti nézettségi adatok szerint majdnem 22 ezer mozijegy kelt el eddig, ami nem kiugróan magas szám, sajnos. Természetesen nagyobb nézettségre számítottunk mi, alkotók; ugyanakkor érthető, hiszen akik egyáltalán értesültek róla, hogy megy a Toldi a mozikban, gondolhatták, hogy azonos a sorozattal… Pedig korántsem! De akik látták, elégedetten jöhettek ki a vetítésekről, mert a filmes fórumokon mindenütt 8-as feletti a tetszésindex a 10-es skálán!

Miként fogadták a művet a felnőttek, és miként a fiatalabbak, a gyermekek?

Gyerekek, felnőttek egyaránt szeretik a filmet. Nekem, mint Marcellnek is, a gyerekek visszajelzése a fontosabb. Ahogyan ő mondta: “a gyerekek még nincsenek elrontva”. Eddig csupa boldog gyereket láttam, öröm volt figyelni, mennyire “élik” a történetet, milyen intenzíven, őszintén reagálnak a látottakra.